Ha tudod, hogy mi az a Longtail, akkor ugorj a cikk közepére.
Gondolkoztatok már azon, hogy mi az online üzletek hatalmas előnye a terméket fizikai valójában bemutató és árusító boltokkal szemben? Egyrészt hatalmas előnyük az internetes boltoknak, hogy a kedvenc kanapénkból megvehetjük a kinézett terméket, teljes körű tájékoztatást kaphatunk a termékről korábbi vásárlóktól és végül a postás vagy futár hozza azt ki. Az online boltok sikerének másik kulcsa a longtail jelenség. A világhálón nincs korlátja a árusítható termékek számának, míg a valódi világban a polchelyek és a bolt mérete komolyan korlátozzák a bemutatható termékek halmazát. Ha az ember ellátogat az Amazon online könyvesboltba, akkor milliós nagyságrendben válogathat a könyvek között (amit még egy nagyon kifinomult ajánló rendszer is támogat), míg ha az ember bemegy egy könyvesboltba, ott csupán néhány ezer kötet közül választhat. Ha a könyveket aszerint rendeznénk, hogy hányan veszik meg őket, akkor a lista elején nagyon magas lenne az eladási szám, viszont ez kevés számú könyv között oszlana meg. A listán előre haladva hamar lecsökkenne az eladott példányszám, viszont nagyon sokáig tartana míg minden kötetet végignézünk.
Sok jelenség, például a könyvek esetében is annyira hosszú ennek a grafikonnak a hátsó része (a farka) hogy összhatását tekintve üzletileg jobban megérheti ezt kiaknázni, mint a lista elején lévő elemeket. Az Amazonnak, eBaynek az a fő fegyvere, hogy a könyvek, használt eszközök teljes palettáját le tudja fedni és ezáltal jóval nagyobb profitot tud termelni, mint a hagyományos boltok. (Attól most tekintsünk el, hogy egy online üzlet 24 órán át nyitva lehet, jó esetben a Föld bármely pontjáról lehet benne vásárolni és nincs szükség személyzetre sem.) Ugyanez a jelenség figyelhető meg a youtube videók esetében is. Van néhány ezer olyan videó, amit rengetegen néznek meg, de a legtöbb forgalmat valójában a kis, néhány 1000 nézőszámmal büszkélkedő videók generálják. Hasonlóan, a google is azért annyira sikeres az online kereskedelmi piacon, mert a longtail jelenséget kihasználja. A hagyományos banner alapú hirdetésekkel meg lehet szólítani a nagyon népszerű portálok olvasóit, de az internet forgalmának túlnyomó része olyan közegben zajlik, ahol nincsenek bannerek. Erre jött rá a google és mindenki által használható, a saját weboldalba ágyazható hirdetési rendszerrel jelent meg a piacon, amivel olyan blogok olvasóit is el tudják érni a hirdetők, mint például ez is.
Ami miatt a longtail jelenséget igyekeztem megértetni, egyáltalán nem informatikai jellegű. Azon gondolkoztam, hogy vajon a magyarországi korrupciós viszonyok is a longtail szerint működnek-e? Nagyjából lehet sejteni, hogy a több 100 milliárd forintos közbeszerzések (pl.: Grippenek, Combinok, 4-es metró, autópályaépítés) körüli panamák milyen hatalmas mennyiségű közpénzt visznek el. De hogyan viszonyul ez a tétel ahhoz képest, ami az önkormányzatokon keresztül kerül jogtalan kezekbe? Gondolok itt arra, amikor a közszolgák 10 000 számra leplezetlenül és sajnos büszkén (!!!) élnek vissza a hatalmukkal kenőpénzek ellenében. Gondolok itt arra, amikor mindegy, hogy mire ment el a pénz, csak számla legyen róla egyes költségtérítéseknél. Gondolok itt arra, amikor képviselőként már számla se kell, csak bemondásra adják a milliós költségtérítéseket. Gondolok itt arra, amikor pályázatokat gyerekeiknek, ismerőseiknek, rokonaiknak ítélnek oda, vagy egyenesen rájuk szabva írják ki. Gondolok itt arra, amikor önkormányzatok saját cégeiken és intézményeiken keresztül uniós pénzeket nyúlnak le a hamarosan esedékes kampányaik finanszírozásához. Gondolok itt arra, amikor a rendvédelmi szervek sokszor nehezen indokolhatóan ejtik a nyomozást egyes ügyekben. És valahogy ezeknek az ügyeknek soha nincs semmi következménye, ha egyáltalán kiderülnek. A legnagyobb baj, hogy hosszú évek alatt a média hathatós közreműködésével sikerült elérniük, hogy az ingerküszöbünk olyan magas lett, hogy sokunknál már egy vállrándítást sem idéznek elő ezek a hírek. Vezetőink már a fáradságot se veszik, hogy a korrupciós ügyeket megpróbálják megmagyarázni. Ha emlékszik bárki olyanra, hogy valaki erkölcsi indíttatásból önszántából lemondott ebben az országban, az feltétlenül írja meg kommentben! Ha nagyon kellemetlen lett az illető, akkor korábbi tettestársai tették ki egy jól fizető állásba Brüsszelbe (pl.: Kovács László), rakták át egy másik állami céghez (pl.: Aba Botond) vagy száműzték egy vidéki pártszervezetbe (pl.: Zuschlag János).
És hogy miért érdekes ez a téma? Azért, mert ha a magyarországi korrupció felépítése longtail szerint működik (szerintem sajnos így van), akkor egy új kormány önhibáján kívül nem fog tudni semmin változtatni, hacsak nem rúg ki mindenkit, aki jelenleg az állami adminisztrációban dolgozik. Ezt pedig nem fogja senki meglépni, mert ez sokezer ember azonnali elbocsátását jelentené, saját pártkatonáikat is beleértve. További probléma, hogy honnan lenne másik sokezer hozzáértő ember, aki el tudná látni az - amúgy szükséges - állami adminisztrációt? Mi a garancia, hogy ők nem lennének pont ennyire korruptak? Ha a magyarországi korrupció felépítése longtail szerint működik, akkor szerintem két megoldás jöhet szóba. Vagy nulláról felépítünk egy új rendszert rendes ellenőrzési és büntetési mechanizmusokkal, ahol a korrupció minden formáját nagyon szigorúan büntetjük. Vagy egy kvázi diktátort hatalmazunk fel azzal, hogy tegyen rendet itt, de akkor - ahogy Csurka mondta még fénykorában - lesz itt nemulass. Egyikre se látok sok esélyt...
És hogy miért érdekes még ez a téma? Azért, mert a fenti esetek egy részét a sajtóból, másik részét pedig saját ismeretségi körömből tudom. Nincs okom feltételezni, hogy ezek ne így mennének minden önkormányzaton és ne így viselkedne akár minden közszolga. Én éveken keresztül tanultam egyetemen, dolgoztam mellette, felvettem a diákhitelt (aminek a kamatlába az utóbbi évek felelőtlen gazdaságpolitikája miatt még mindig rendkívül magas), hogy valamiből meg tudjak élni. Közben ez a sokezer ingyenélő soha semmilyen értékteremtő munkát nem végzett, csak az országot tette tönkre közvetve a saját könnyebb boldogulásának reményében. Ezért fizetek én 36% szja-t, aztán ezért fizetek 20% áfát a leadózott pénzemből. És ha már nagyon elegem lesz ebből, akkor ezért fogok elmenni külföldre dolgozni, és ezért fogom egy másik ország GDP-jét növelni sokezer diplomás társammal együtt, pedig mi mindannyian itthon szeretnénk boldogulni.
Vállrándítás helyett inkább hallgassátok meg Pilu: Kapára, kaszára című számát, aktuális!
