Facekontroll

Ígértem, beszámolok róla, hogy miken kell átesni, hogy az ember Szingapúrba mehessen dolgozni. Hát akkor elérkezett az igazság pillanata. Retina szken meg ujjlenyomat minta vétel még nincs a végeláthatatlan kérdőívek meg formanyomtatványok között, de azért itt is megdolgoztatják az embert a pénzéért.

Az volt a legrosszabb, hogy nem tudtam, mikor is lesz vége a folyamatnak, ezt többszöri rákérdezésemre sem válaszolták meg. A kinti HR-es mindig csak újabb kitölteni valóval lepett meg általában 2-3 hét hallgatás után. Közben meg szentségeltem, hogy mégis mikor vegyem meg a repülő jegyet, mikor oltassam be magam, mikor kezdjek szállás után nézni, kinti ismerősöket keresgélni... Meg persze mikortól újságoljam lelkesen ismerőseimnek, hogy megyek Szingapúrba?

Akkor nézzük az elejéről. Az egész úgy indult, hogy egyik kedves egyetemi oktatóm, az azóta újvilágba költözött ZKL, hatására kerestem módját, hogy Szingapúrba mehessek egyetemi éveim alatt. Eután vettem fel a kapcsolatot egy éve az I2R Infocomm Research Center-rel. Ez a Szingapúri Egyetem (National University of Singapore) egyik félállami finanszírozású kutatóintézete. Ha minden úgy ment volna, ahogy egy éve terveztem, akkor már itthon is lennék, de a szingapúri malmok lassan őrölnek.

Néhány bemutatkozó email után kapcsolatba léptem a kinti HR-essel, aki koordinálta a koránt sem egyszerű folyamatot, melynek végén egy Training Visit Pass-t kaptam. Ezzel a vízummal MSc és PhD hallgatóknak lehet kint kutatni. Első körben bizonyítanom kellett, hogy én MSc képzésben veszek részt. Mivel én még az 5 éves képzésben kezdtem koptatni az informatikai épület padjait, ezért felkerestem a VIK oktatási dékánhelyettesét egy előre megírt angol nyelvű levéllel. Hétfő délután kerestem meg, ekkor láttam meg a szobájára kitűzve, hogy a fogadóideje hétfő koradélután volt. Egy héttel később sikerült is a keze alá tolnom a levelet, amit ő kézségesen alá is írt. Ezt beszkenneltem, és kiküldtem.

Utána kértek még egy igazolást az Egyetemtől, mely szerint a kintlétem alatt nem kapok semmilyen anyagi juttatást a BME-től. Ezt újra megírtam angolul, majd dékánhelyettes úr fogadó órájára ismételten elcammogtam egy előre megírt angol nyelvű levéllel, melyre megint csak aláírás és pecsét került.

Ez után megírtam a kintieknek az eddigi tanulmányi eredményeimet, de az nyilván nem hivatalos változat, úgyhogy majd 10.000 Ft-ért csináltattam egy angol nyelvű BME által elismert másolatot az indexemről. Ennek az átfutása szintén 1-2 hét. Ezt amúgy lehetett volna okosabban is - mint azóta megtudtam. Célszerű saját fordítást csinálni a jegyekről, majd lepecsételtetni valamelyik kedves angol tanárral a nyelvi intézetben, az is egyenértékű.

Közben kínai újév meg egyéb ünnepek miatt hetekre eltűnt a HR-es, így már azt gondoltam nem is lesz semmi a dologból, mégis megyek inkább Erasmussal Finnországba. Aztán nagy sokára küldtek egy szerződést és egy vízum igénylő lapot, melyeket kitöltve vissza kellett juttatnom minden kapcsolódó dokumentummal (érettségiről hiteles másolat, bizonyítványok, nyelvvizsga, dékáni papír, pár fénykép...). A magyar postát ismerve ehhez a DHL szolgáltatásait vettem igénybe. Másnap meg is kapták kint a csomagot, és néhány hét után küldtek egy újabb adag papírt. Ebben volt egy értesítés a Ministry of Manpower-től, hogy jóváhagyták a vízum igénylésemet. Kaptam még egy orvosi formanyomtatványt, melyben az általános egézségügyi vizsgálatok mellett kértek TBC, HIV, hepatitis tesztet is. A vizitdíjak boldog kipengetése után el is készültek a leletek, és a háziorvosom kitöltötte a papírt. Csak úgy mint minden krábbi papírt, ezt is először szkennelve küldtem el nekik emailben. Erre azt mondták, hogy elég lesz személyesen elvinnem.

Kint még el kell mennem a Ministry of Manpower-be, hogy minden dokumentumot személyesen is bemutassak, és az útlevelembe bepecsételjék a vízumomat. Ha nem tetszik nekik, akkor persze meg is tagadhatják az okmányt, de azért remélem erre nem kerül sor. Milyen hülyén jön már ki, hogy mindenkinek azt híreszteltem, kint leszek fél évet?