Ha egy városrészbe lakónegyedet fognak építeni, akkor a metrót már most kiviszik addig, pedig még a házak alapját se kezdték el ásni.
Punggol negyedben például a metró (MRT - Mass Rapid Transport) látszólag a puszta közepén áll meg, de pár éven belül itt minden tele lesz HDB (Milyen is a szingapúri panel?) lakásokkal, amire a szingapúri fiatalok pályázhatnak. Akkor majd jól fog jönni a kész metró.
A lila North-East vonal szerelvényin utazva nem csak a látszólag kihasználatlan megállók szúrhatnak szemet az embernek. Feltűnhet még a gyanútlan utasnak, hogy nem teljesen szimmetrikus a megállókat jelző tábla, középen mintha hiányozna egy megálló.
A megálló a valóságban pedig ott van, a metróban ülve lehet is látni. Amikor elsuhan a szerelvény a szépen kialakított állomáson, akkor felmerül a kérdés, hogy miért nem adták még át a teljesen kész megállót? A válasz elég prózai. Ez a környék a szingapúri ellenzék bázisa. A hiányzó Woodleigh megálló körüli két másik állomás (Serangoon és Potong Pasir) átadása körül is nagy herce-hurca volt. A kormányzat nem akarta átadni őket a népnek, mondván nem lennének kihasználva. A valódi indok sokak szerint az, hogy a választásokkor innen szoktak csak ellenzéki jelöltek a parlamentbe jutni. Ha nyalsz: szárnyalsz, ha nem nyalsz: repülsz. Ezek után nem szabad meglepődni, amikor finom utalásképp csak a választások előtt adják majd át a rég elkészült állomást! (Próbáltam megbízható forrást találni a témában, de csak fórumokat meg néhány wikipedia csonk bejegyzést találtam erről. Így marad az, amit a helyi ismerőseimtől hallottam.)
