Facekontroll

Az oldal interaktivitásának növelése céljából integráltam egy szavazó rendszert is a jobboldali hasábok közé. Az első szavazás már el is indult, egy hétig lehet véleményt nyilvánitani.

Valójában nem ez az első szavazás a blogomon, csak az elsőt az előző szolgáltatómnál kellett hagynom. Az alábbi eredmények születtek akkor:

Élnél Szingapúrban az itt olvasottak alapján?

Persze!	6 (35%)
Csak pár évre, megszedni magam.	2 (11%)
Csak megnézném a környéket.	8 (47%)
Magyar vagyok, nem turista!	1 (5%)

Ez alapján két erős csoport alakult ki. Azok, akik otthagynák kis hazánkat egy jobb élet reményében, illetve az érdeklődők, akik szeretnének szétnézni a nagyvilágban.

Szombaton esős idő volt, szóval elzarándokoltam a legkomolyabb szingapúri kultúrális intézménybe, az Asian Civilization Musem-ba. Az épület korábban bevándorlási hivatal volt, mostanra szépen átalakitották múzeummá. Kettő előtt néhány perccel értem oda, és ismét nagy szerencsém volt: 2-kor indult egy angol nyelvű idegenvezetés, amihez csatlakoztam is. A pénztárossal pedig sikerült elfogadtatnom a magyar diákomat (amin egy szó nincs angolul), igy csak 500 Ft-nak megfelelő dollárt fizettem a jegyért. Egy kedves brit bácsika vezetett végig, annyira lelkes volt, hogy az eredetileg 1 órás túrából 2 lett. A múzeum négy nagy részt mutat be Ázsiából: Közel-Kelet, India, Kina és Indokina. Azért ezeket, mert ilyen etnikumok találhatók meg Szingapúrban.

Indonéz fejfedők:

Indonéz hangszerek:

Indonéz fegyverek:

Indonéz arany tárgyak:

Hindu szobrok:

Az idegenvezető szerint ezek a múzeum egyik legértékesebb darabjai. Nagyon régi domborműves bronz dobok.

Szép hindu szobor:

Ilyenen hordozták a gazdagokat:

Ez is egy nagyon értékes műkincs. Buddhát ábrázolja, amint épp meditál. Annyira belefeletkezett a gondolataiba, hogy nem vette észre az áradó folyót. egy 7 fejű kigyó sietett segitségére, és alátekeredett, hogy kiemelje a vizből. A kigyó fejeinél buddhista jelképek vannak, illetve Buddha alakján is fel lehet fedezni jónéhány jellemzőt, amitől egy szoborról kijelenthető, hogy Buddhát ábrázolja. Egy ilyen vonás a csúcs a fején, ami azt jelképezi, hogy a megvilágosodás alatt annyira megokosodott, hogy a fejében már nem fért el az agya. Az összenőtt szemöldök, valamint a meditáló testtartás szintén jellemzőek. A haja azért ilyen, mert amikor maga mögött hagyta a gazdagságot, és kilépett a palotájából 29 évesen, akkor egy kardcsapással levágta hosszú haját, és az soha nem is nőtt vissza.

Ez a remekmű egy kinai császári ruha. Sárkányokat ábrázol.

Onnan tudni, hogy uralkodóé volt a - szép kidolgozást nem számitva - hogy ezeknek a sárkányoknak 5 ujja van, mig a pórnép sárkányai 4 ujjúak. A hétköznapi sárkányok nem néznek szembe, hanem mindig oldalra fordulnak, ha tehát egy szemből látjuk ezt a kinaiak által nagyon kedvelt lényt, akkor az uralkodói jelkép.

Kinai citera:

Ez nem tudom mi pontosan, de szép szines.

Ez már a közel keleti részleg.

A múzeumban minden térséghez tartozott egy játszó sarok, ahol a kisgyerekek megismerkedhetnek a kultúrkörre jellemző ruházkodással (fel is vehetik), játékokkal, zenével. Ezt itthon is el lehetne jobban terjeszteni, akkor talán szivesebben mennének múzeumba a gyerkőcök.

És amiért annyira szeretjük a művészeteket.

 

Már néhány hete kint vagyok Szingapúrban, igy volt időm kicsit belekóstolni az itteni floorball életbe is. Még Magyarországról felvettem a kapcsolatot néhány helyivel, hogy tudjak hol edzeni ittlétem alatt. (Köszönet Apostol Áginak és Huszti Petinek a közvetitésért.) Igy jutottam el a "Moosemen" nevű csapat edzésére. Keddenként jönnek össze este 8-10-ig a Valhol floorball centrumban. Heti egy edzéssel is sokszoros bajnokok, rengeteg volt és jelenlegi válogatott játszik náluk. Sokan egyetemeken és középiskolákban is floorballoznak, tehát a heti egy edzés az nem teljesen igaz. Most még nincs bajnokság (csak január végén indul a Division A, a helyi OB1), igy játék megy végig az edzéseken. Játszik náluk néhány külföldi is: 3 svéd, egy német meg mostmár jómagam is. A svédek azért még verik a mezőnyt (ketten bajnokok is voltak a svéd elit ligában), de van 1-2 nagyon tehetséges helyi is. A játék elején mindig megy egy kis viccelődés a bőrszinekkel kapcsolatban. Először kitalálják a svédek, hogy akkor fehérek a sárgák ellen játszanak. Utána meg kell szavazni, hogy milyen labdával. A sárgák fehér szinűt szeretnének, a fehérek pedig sárga labdát ütnének szivük szerint.

A Valhol egy két emeletes komplexum, alul két kisméretű floorball pálya van állandó palánkkal, fölül pedig irodák valamint egy floorball bolt. Az egyik svéd vezeti a testvéréve. A pályák kicsit kisebbek a szabályosnál, ezért csak 4-4 mezőnyjátékos küzd egymás ellen, emiatt nagyon lendületes játék alakul ki. Hiába a sok ventillátor a plafonon, a klima sajnos sokkal rosszabb, mint az Épitők a legnagyobb melegben. A legutóbbi edzésen 3 perc után szó szerint olyan voltam, mintha zuhany alá álltam volna be, és úgy mentem volna a pályára. Nem elég, hogy 28-30 fokban kell edzeni, de mindezt 100%-os páratartalom mellett. Nem fehér embernek való... A bajnoki mérkőzések nem itt vannak, remélem majd oda is eljutok valamikor.

Itt edzünk:




























És igy:


Ütőt nem hoztam, gondoltam majd kérek kölcsön valakitől, vagy veszek egy használtat. Szingapúrban rengeteget vásárolnak az emberek, és ha jól láttam az ütőiket is legalább évente cserélik. Emiatt furcsán néztek, hogy miért nem veszek egy ütőt ittlétem idejére. Végül igy is tettem, hosszú telefonos egyeztetés után eljutottam Wilfred-hez. Ő a helyi Fatpipe nagykereskedésben dolgozik, elvitt a raktárba, végül tőle vettem ütőt.

Gripek, kiegészitők a helyi Fatpipe boltban.


































Kapuk:
 

























Ütők, kapusfelszerelés:

































Wilfred az új ütőmet, egy Wiz 27-est szerel. 120 dollárba, azaz nagyjából 14000 Ft-ba került. Pont 10.000-el olcsóbb, mintha otthon vettem volna meg... Adott hozzá 2 precision labdát is, illetve olyan fejet rakott rá, amit kértem.



































Amennyire belelátok az itteni viszonyokba, a játék népszerűsége és szinvonala most még nagyjából olyan szinten lehet, mint Magyarországon. Sajnos azonban van mitől tartanunk. Mig a magyar floorball válogatott legeredményesebb játékosai svéd ligákban játszanak, addig itt csak szingapúriak vannak (azt a pár külföldi edzőpartnert most nem számolom, mivel ők úgyse mennek nemzetközi versenyekre szingapúri szinekben), tehát a legügyesebb játékosok kizárólag a hazai bajnokságból kerülnek ki.

A legtöbb helyi játékos elképesztő futómennyiséggel rendelkezik, és technikailag sem maradnak el mögöttünk. Sokan erős dohányosok, és furcsa mód ennek ellenére nagyon jól birják a futást. Ami kicsit aggasztó ránk nézve, hogy mi lesz itt néhány év múlva. Mig otthon mindenhonnan elvonják a pénzeket, nincs pálya, nincs palánk, általában a sport helyzete katasztrofális Budapesten, addig itt a sportot tekintik az egyik legfontosabb területnek. Az utcán menve számtalan ingyenesen használható, igényesen kialakitott sportpálya van (kosár, foci, tenisz). Floorball tekintetében is sokkal jobban állnak. Középiskolák, egyetemek saját pályával, palánkkal rendelkeznek, és rengeteg fiatallal ismertetik meg ezt a sportot.

Remélem mihamarabb nálunk is lecserélődik 4 éves ciklusokban gondolkozó, újraválasztásért küzdő vezetői réteg, és kialakul egy hosszú távú nemzeti minimum, amiben a sport is megfelelő helyre kerül. Ha nem igy lesz, akkor nem csak a sport tekintetében köthetjük fel a gatyánkat...

A minap a vietnami konyha remekeit kóstoltuk meg egyik társammal az egyetemi menzán. A lenti ételekért összesen 800 Ft-nak megfelelő szingapúri dollárt kértek. Ketten nem birtuk megenni mindet.

































Itt pedig két újabb érdekes gyümölcs. A rambutan és a mangusztin (amiről még wikipedia bejegyzést se találtam). Finom mindkettő, de sajnos pálinkát nem nagyon lehet belőlük főzni, mert körülményes lenne az előkészitésük. Hámozni kell, és a magjuktól is nehezen válnak el. Alkohol készitéshez ott van például a Papaya. Az 1500 Ft-os sör hazájában ez valószinűleg jó üzlet lenne, Péter fejébe is vette, hogy ebből fog pénzt csinálni.
 

Az alábbi két videot Sungei Buloh-ban készitettem. Már irtam korábban, hogy ez egy természetvédelmi terület Szingapúr északi részén. Szépen kiépitett tanösvényeken lehetett menni, itt az egyik:



Itt látszik valamennyire a mangrove mocsarak jellegzetes növényvilága. A szaporodást ezek a fák úgy oldják meg, hogy a kifejlett fák magasan lévő ágairól nőnek le vékony, alul sokfelé ágazó ágacskák. Amikor elég alacsonyan vannak, akkor letörnek a fáról, és az ágaiknak köszönhetően megállnak a sekély vizben, a gyorsan változó ár-apály sem mossa el őket. Ezután gyökeret eresztenek, megerősödnek és kezdődik előről.

Augusztus 15-én este a szingapúri nagyérdemű egy újabb gyümölcsöző kapcsolat elindulását csodálhatta meg. A Novotel hotelben rendezték meg az Európában rendkivül népszerű Paprika TV (majdnem TV paprika... ez csak most esett le) és a szingapúri székhelyű Pokerface Productions közös show-jának nyitóestjét. "This is the begginning of beautiful friendship." A produkció részleteiről annyit árulhatok el, hogy 10-15 részesre tervezik, délkelet-Ázsia országai mellett Új Zélandra és Sydney-be is mennek majd forgatni. A Paprika TV kreativ igazgatója tegnapi beszélgetésünk során egy sör mellett azt mondta, hogy hatalmas áttörés lesz ez a show, nagyon lelkes volt. Reszkess Jamie Oliver.

Ki más, mint Krisztina és Zsuzsi, a két szingapúri őrangyalom juttatott el a bulira? Ők a Pokerface Productionnál érdekeltek, illetve szereplői lesznek a show-nak. Még pár hete mondták, hogy 700 emberre lesz ingyen koszt meg kvártély, szóval annyi embernek szólhatok, amennyinek csak akarok. A 12 dolláros sör hazájában ez elég is volt mindenkinek, sikerült vagy 20 embert idecsábitanom. mondjuk kicsit elbizonytalanodtam a nagy nap estéjén, hogy mi is lesz ott... Rémképeket láttam, hogy majd tapsolni kell órákon át meg nevetgélni a kamerába, miközben egy idióta viccelődik meg főzni próbál. Aztán szerencsére szó se volt erről. Itt még nem is főztek, ez csak egy nyitó buli volt. Cél volt, hogy sok magyar legyen az összejövetelen, igy a helyi kolónia sok tagja értesült valamilyen módon (kb. 50-100 magyar él kint). Még az attasé is eljött a Nagykövetségről.

A buli állófogadással kezdődött, ahol mindenki ivott meg rágcsát rágcsált. Utána betessékeltek egy átalakitott konferencia-terembe, és elmondták, hogy miről is szól ez a produkció. Ez jól jött, mert a legtöbben azt se tudták, hogy mi az a Paprika TV. Utána minden résztvevő bemutatkozott, megköszönte a szponzoroknak a támogatást, helyet, ingyen enni-inni valókat. Ezután sok csinos modell még divatbemutatót is tartott, közben a brit Eye Candy Twins Dj testvér páros zenélt igy teljes volt az audio-vizuális élmény.

Utána kimentünk az előtérbe, ahol rendeteg étel-ital várt megint. Azt vártam, hogy az étkek látványától megrészegült tömeg és a helyszinre érkező rendőrök között verekedés fog kitörni, mint minden normális ingyen vacsinál, de ismét csalódnom kellett. Szépen, kultúráltan elkezdett mindenki enni, az ennivaló meg csak nem fogyott, mindig jött az utánpótlás. A Kitchen Budapest megnyitója óta ez volt az első olyan hely, ahol több volt az ingyen kaja, mint amennyit meg birt enni az éhenkórász tömeg. A szponzorok kitettek magukért. Az ital készletet kicsit mondjuk elméretezték, a végére csak sör maradt, de hát az a tömeg nagy részének (és nekem is persze) pont elég volt.

Utána afterparty Clarke Quay-en, az IndoChine nevű helyen. Erre már nem nagyon emlékszem, a zene jó volt, a lányok csinosak, a pia drága, de ekkor az már mindegy volt. Este viszont nagyon nem volt jó úgy elaludni, hogy másnap reggel 8:30-tól munka van...

Fényképezőt sajna nem vittem, pedig lett volna mit megörökiteni. Majd megpróbálok képeket szerezni a lányokon keresztül, és akkor publikálom azt is.

Tegnap végre sikerült elintéznem a bankszámla nyitást. Hát nem volt egyszerű. Már ideérkezésem után néhány nappal megpróbálkoztam ezzel a művelettel, akkor elküldtek, hogy ha majd bele lesz pecsételve a vizum az útlevelembe, akkor próbálkozzak megint. Közben konzultáltam a gyenge elméjű HR-essel, és életében először hasznos információval látott el. Elmondta ugyanis, hogy valószinűleg nem fogják engedni, hogy nyissak számlát a vizum megszerzése után se, mert túl kevés a helyi bankoknak az a 6 hónap, amit itt töltök. Igy kérnem kell egy ajánló levél formanyomtatványt (referral letter), amit aláiratok a főnökömmel, és csak azzal fogják engedni.

El is mentem a bankba, ami itt is munkaidőben van nyitva, szóval átlag embernek itt is ki kell vennie szabadságot, vagy el kell kérnie magát a főnökétől, ha el akar intézni valamit. Odamentem a recepcióshoz, és mondtam, hogy bankszámlát szeretnék nyitni. Elkérte a papirjaimat, telefonált párat, majd közölte, hogy sajnos nem lehetséges a kérésem, a viszont látásra. Ha előzőleg nem okositanak ki, akkor simán bedőlök a recepciós lányka trükkjének, de igy rákérdeztem, hogy "és ha szerzek egy ajánló levelet akkor működhet-e a dolog?" Erre mintha az ő ötlete lett volna ez a megoldás helyeselt egy sort, elmosolyodott, majd kedvesen odaadta a formanyomtatványt...

Ezután elmentem a főnökömhöz, hogy töltse ki nekem. Meg is tette egy nap alatt, igy már másnap reggel munka előtt ismét irány a bank. Sorbanállás, sorszám tépés, várakozás. Elvette a papirjaimat, nézegette a középkorú kis sárga, majd azt mondta, hogy az aláirás az ajánló levélen nem egyezik a rendszerükben lévővel, sajnos nem nyithatok számlát. Vagy menjek vissza egy másik papirral, amin jó aláirás van, vagy menjen be a főnököm, hogy frissitse a náluk lévő aláirását. Ekkor már kicsit ideges voltam, de nem volt mit tenni, a hivatalnok Szingapúrban is hivatalnok, nem engedett.

Igy megint vissza a főnökhöz, elmagyaráztam a szituációt, még egy nap alatt ki is töltötte a 4 rublikát és aláirta kicsit máshogy. Másnap bank, sorban állás, sorszám tépés, várakozás, majd egy indiai hölgy végül csak kibogózta a gordiuszi csomót. Kaptam bankkártyát is 2 percen belül, havi dij csak akkor van, ha a záró egyenleg nem éri el az 500 dollárt. A dolog szépséghibája, hogy délkelet-Ázsiában saját bankrendszert működtetnek, a pénzt Európába átvinni nagyon drága, meg még csomó kis apróság neheziti meg a pénz kijuttatását a régióból.

Sok helyi fehér ember panaszkodott már arra, hogy az itteniek milyen furcsa népek. Nekem is az a benyomásom, mikor egy kinaival beszélek, hogy az értelmi szintje egy 10 éves gyerekével egyezik meg. Állandóan idiótán mosolyognak, "igen"/"nem" kérdésre is 10 percig beszélnek, a végén pedig "talán" a válasz. Ha az ember lépésről lépésre elmond nekik mindent, akkor hibátlanul megcsinálják, de ha csak egy kicsit is kéne használni a kreativitásukat, akkor elvesztek. Ezért lehet itt olyan könnyen sikeres az európai ember, mert a helyiekből hiányzik a vállalkozó szellem, a találékonyság. Az itteniek hozzá vannak szokva, hogy az ég világon mindent elmondanak nekik. A helyi vezetőség is szeret mindent a szájukba rágni, ők meg jól elvannak ezzel. Nincs bizonytalanság, minden kiszámitható.

ui.: Múlt hétvégén átköltöztem az új házba, de még nincs internet hozzáférésünk, igy sajnos akadozik a fényképek feltöltése. Addig is itt van néhány szingapúri lányka.

Megint összejött néhány kép a helyi táplálkozási viszonyokról. Ime. Ez egy tipikus kinai étel. Neve nincs. Elkészitése: tésztát, zöldségeket, húst, csomó dolgot, amiről nem tudod, hogy mi, beletesznek egy tányérba, és az egészet felöntik levessel. Enni természetesen kanállal és pálcikákkal kell. Angol kisasszonyos, egyenes derekas evést el kell felejteni Szingapúrban, a helyiek lényegében pár centire hajolnak az ennivaló fölé.





















Kedvenc gyümölcsöm lett, a dragon fruit. A gyümölcs Mexikóból származik, de itt is meghonositották. Szingapúrba Vietnamból importálják. Az ize hasonlit a kiwi belső fehér részéhez, csak finomabb.





















Ezt Sungei Buloh-nál ettem. Fagyi, és 100Plus, egy finom energia ital.





















Ez is Sungei Buloh után készült. Egy közeli bio-farmon ebédeltünk bio-ételeket, meg persze Tiger sört.

Vasárnap reggel elmentünk Sungei Buloh-ba. Ez egy természetvédelmi terület Szingapúr északi részén. Ez a legnagyobb olyan terület a szigetállam partvonalán, ahol mangrove mocsár található még ma is. Péter pár éve dolgozott itt amikor rendbe rakták a mocsarat, igy sok érdekességet mondott, todta, hogy hova érdemes menni. Öten mentünk: Péter, Nittin (mauriciuszi gépészmérnök), Archie (indiai befektetési tanácsadó), Archina (maláj egyetemi hallgató indiai gyökerekkel), és jómagam. A nevek helyesirásában nem vagyok biztos. A többieket Péter még akkor ismerte meg, amikor cserediák volt itt 2 éve.

Reggel korán találkoztunk, hogy még legyen esélyünk apály idején megnézni a mocsarat, és esetleg találkozhassunk ritka hüllőkkel. Nem is kellett sokáig várni az első monitor lizard-ra, a mocsár bejáratától nem messze sétált az úton.





















Ilyesmi volt a táj.





















Néhol töltésen mentünk, néhol viszont kiépitett deszka-hidak voltak.





















Hosszú nadrág kellett, mert annyi szúnyog volt, hogy nem is igaz. Szúnyogriasztó nem nagyon zavarta őket, de azért sikerült megúsznom 3 csipéssel a napot, ez szerintem nagyon jó eredmény. Remélem egyik se volt Dengie-vel fertőzött...





















Volt néhány kémlelő bódé, ahol a nyilt terepet lehetett fürkészni. Sajnos nem sok mindent láttunk. Se köpködő kobrát, se krokodilt.





















Pedig krokodilok igenis vannak itt. Ráadásul nem is akármilyen, hanem a Föld legnagyobb hüllője, a Crocodylus porosus.





















Madárlesen...





















Még egy monitor lizard.




































Ez meg már közvetlenül a nyilt vizen az igazi mangrove mocsár.





















Szétterülő gyökerek miatt nem dönti ki a viz a fákat.





















Rák mászik a fán.





















Hid, mangrove, Gergő.

Akkor most megmutatom hol is dolgozom. Az A-star egy félállami kutatóintézet. Sok épülete van, közülük néhány az NUS (National University of Singapore) területén. Én is egy ilyenben vagyok. Az épületet sajnos lehetetlen rendesen lefotózni, mert egy meredek oldalú dombon van, körbe pedig sűrű lombú fák vannak. Ezt a két képet sikerült összehoznom.




















Ez a bejárat.




































Az első emeleten van a szobám, ezen az ujjlenyomat olvasóval védett ajtón kell minden reggel bemennem. Nekem mondjuk csak egy 6 jegyű kódot kell bepötyögni, biometrikus azonosítás csak az állandó alkalmazottaknak jár.





















Ennél az iróasztalnál tengettem napjaimat az első héten, azóta egy másik szobába költöztem néhány helyi gyakornok közé. Lényegében ugyanezt tudja a szoba, szóval nem fotóztam le. Napközben tanulmányokat olvasok és Java-ban programozgatok. Meg persze innen irok a blogomra is, illetve néha a korán kelőkkel msn-en beszélek. Mivel az itteni ösztöndijam nevetségesen kevés, ezért nem nagyon nézik, hogy mit csinálok, amig bizonyos rendszerességgel beszámolok az elvégzett munkáról.





















Minden szinten van egy kis konyha. Itt a dolgozók teát, vizet és kávét vehetnek magukhoz. A legfelső szinten bár, konyha, csocsó asztal, darts, kondi terem és fotelek vannak, hogy rekreálják a fáradt kutatókat.





















Az épület az NUS, azaz a Szingapúri Állami Egyetem területén van, bár a két intézetnek ezen kívül semmi köze egymáshoz. A kampuszon (van erre magyar szó?) ilyen buszok szállítják a kis nebulókat az épületek között. Sűrűn járnak, ingyenesen használhatók, légkondicionáltak... A BME-n is lehetne valami hasonló az I épület meg a Ch között...





















Ezt egyik reggel munkába menet láttam. Itt a dengue láz mindennapos. Idősebbek általában meg is halnak benne, jobb fizikumú embereket csak 2-3 hétre dönti ágyba ez a szúnyogok által terjesztett kór. Ha a szúnyog-rendőrség (itt ilyen is van) valahol szúnyog lárvákat talál, akkor a terület tulajdonosa komoly bírságra számíthat.
























Már dolgozom egy pár napja, kezd körvonalazódni, hogy mit is kell majd csinálnom. A "Human Language Department"-en vagyok, itt folyik minden szövegbányászattal és nyelvi elemzéssel kapcsolatos kutatás. Van egy rakás dokumentum, amiket a vektor tér modell szerint képeztek le. Ezen O(n) időben tudnak is keresni, de ez nagyon hosszú ideig tart sok adat esetén. Vannak már olyan algoritmusok, amik O(log(n)) időben megoldják a feladatot, de itt még senki nem implementált ilyet. Az én feladatom az lesz, hogy egy kereső algoritmust találjak ki, vagy válasszak ki a publikáltak közül, és egy általam választott programnyelvben kódoljam is le. Ez valószinűleg nem lesz túl megterhelő fél évre, igy akkor már megtanulok Java-ban rendesen programozni (ki is vettem pár hasznos könyvet a házi könyvtárból), illetve a leendő diplomamunkámmal is szeretnék érdemben foglalkozni. A kockák gondolom értették a végét, a nemkockákat meg úgysem érdekli ez a rész.

Update: Rákérdeztem a témavezetőmnél, hogy pontosan mit is várnak el. Kiderült, hogy kicsit többet, mint amire elsőre számitottam. A dokumentumok, amikkel dolgoznom kell majd, sima html-ben vannak. Ezeket szótövesiteni kell (stemming), majd valami súlyozással (tf/idf) leképezni a Vektortér modellbe, majd miután ez megvan, akkor lehet a Fast Nearest Neighbor Search algoritmusok valamelyikét implementálni. Ezzel azért kicsit hosszabban leszek el. Mivel 100.000-es nagyságrendű dokumentumról van szó, ezért nagyon fontos, hogy optimális kódot irjak, igy most Java kód optimalizálásról tanulok. Közben szerdánként bejátok majd egy Natural Language Processing kurzusra, amit PhD diákoknak tartanak.

Csináltam én is néhány videót a Singfest alatt, de a hangjuk élvezhetetlen lett, mivel túl közel voltam a színpadhoz. Hehe. :)

Ezeket találtam a Youtube-on a koncertekről:

Pet Shop Boys:



Cyndi Lauper és Shaggy:



Avenged Sevenfold:



Közben megoldódni látszik a mostanában keveset emlegetett lakás-kérdésem, illetve a sport karrierem se szünetel, de erről majd egy másik bejegyzésben...

Augusztus 9, National Day Parade, Szingapúr önálló állammá válásának 42. évfordulója. Én inkább az ingyen bulit választottam a közünneplés helyett. Következzen tehát a Singfest második napjának története. Annak rendje és módja szerint délután 2-kor kezdtem magamhoz térni. A VIP-ban elfogyasztott néhány liter sör még éreztette hatását, így az első néhány előadóról lemaradtam. Amikor 5-6 felé megérkeztem a Fort Canning Parkba, Lennie-ék nagyban forgattak, vették a DJ Factory további anyagát. Még engem is kamera elé állítottak, így kis szerencsével benne leszek az MTV-ben. De azért remélem inkább nem. Itt épp az Eye Candy Twins DJ páros egyik tagja készülődik riportot készíteni 4 bicsizzel.





















Jó testvérekhez híven megosztozott bátyjával, és átengedett neki kettőt.





















Így is van rendjén. Jut is, marad is.





















Ezen a napon, amúgy egy teljesen más közönség jelent meg. Az előadók főként punk rock bandák voltak, így sok kis fekete ruhás kínai jött el megnézni őket. Igazi rockerek voltak, igénytelenül vedelték a sört, aztán még törtek-zúztak is. Nem is gondoltam, hogy Szingapúrban ilyenek is vannak. A nagyobb baj az volt, hogy a szervezők se, de erről kicsit később. Ezen a napon sokkal szigorúbban vették a VIP szektorba való bejutást, így nagyon kapóra jött, hogy találtam egy elhullajtott VIP pass-t a földön. Ilyen szerencsém tényleg ritkán van...
Nekik nincsenek jó kapcsolataik, akik bevitték volna őket a színfalak mögé.





















Lennie megy riportot készíteni az MXPX-szel.





















Meg az Avanged Sevenfold-dal.





















Volt légiparádé is a központi ünnepségen, de nekünk csak 1-2 kósza vadászgép jutott.





















A sok kis rokker kb 8 felé kezdett kibújni a bőréből. A színpad mögötti meglehetősen nagy lezárt területet kb derékig érő fém kordon védte, így sokan úgy gondolták, hogy a fák takarásában ezt átlépik, és így kerülnek közelebb szeretett sztárjaikhoz. Amikor a szekusok ezt észrevették, akkor állítottak 10 méterenként egy embert, de emiatt a színpad körül kevesen maradtak. A kis vérszegény barikád nem bírta sokáig a tomboló rokkerek nyomását, és megadta magát. A dombról leözönlő tömeg maga alá temetett néhány embert az első sorokból, akiket a biztonsági embereknek kellett kimenteni, de ekkor meglehetősen kevesen voltak a színpad körül. Közben a zenekar leállt, és kérde a népet, hogy menjen hátra, de főként sület fülekre találtak. Így 10-15 ember a VIP részlegből - köztül én is - odamentünk segíteni ellentartani a kordonnak, és sikerült is visszatartani a rocker tömeget. A kevésbé bevállalósak és a lányok közben vizet hoztak nekünk, ami jól is jött a nagy melegben.





















Hátha egy gitár szóló lecsillapítja a tömeget.




































A mellettem lévő szekus. Amúgy nem voltak valami tekintélyt parancsolók a biztonsági őrök. 188 centimmel nem volt nehéz kimagaslani közülük, de még nagyon kigyúrtnak se mondanám őket.





















Kordon-erősítés.





















Ellen-tartás.





















A közdelemben nem kevés kordon elem megsérült.





















Az MXPX előtt a punkok is erőt gyűjtöttek.





















És az est talán leghíresebb felléppői, az MXPX.





















Végül a szervezők győzedelmeskedtek. Szingapúrban kevés ember akar újat húzni a rendőrökkel, így néhány elég volt néhány fakabátot odaállítani a színpad elé, máris megnyugodott a nép.





















Este hazafelé a buszon a Trója ment. Angolul beszéltek, kínaiul és tamilul feliratozták.