Facekontroll

Mig a magyar fiatalság jó része a Sziget fesztiválon tombol, addig nekem "be kellett érni" az idén először megrendezésre kerülő SingFest-tel. A rendezvényt a Fort Canning Parkban tartották augusztus 8-9-én. A fellépők között nem kisebb nevek voltak, mint Shaggy, Cyndi Lauper, Pet Shop Boys, Sugar Ray, MXPX, Avanged Sevenfold, és még sokan mások. A jegyek kb 150 dollárba kerültek, diákoknak 100-ért odaadták. Már-már eddig is hihetetlen szerencsémet tovább tetézve Krisztina szólt, hogy tudnak nekem szerezni ingyen jegyet, mert ismerik a szervezőket. Hát, jó.

Ők egy DJ Factory nevű produkció anyagát vették fel a fesztivál alatt, igy backstage jegyük volt, és amikor csak lehetett, forgattak a szinfalak mögött. Emiatt amikor munka után szerda este odaértem a helyszinre, csak nehezen tudtam őket elérni. Krisztina csak kirohant a jegyemmel, kezembe nyomott egy ingyen Red Bullt, és már ment is vissza dolgozni. Én meg elvegyültem a főként csápoló középkorú fehérekből és visszafogott kis ázsiaiakból álló tömegben. Itt épp Shaggy és Cyndi Lauper spontán duettet énekel.





















A tömeg nem nagyon emlékeztetett az otthon megszokottra. A kis ázsiaiak csendben, egy helyben táncikáltak, nem volt tolakodás, a természetes nagy melegben elég szellősen álltak. Közben találkoztam Mariannal, majd Sugar Ray után Krisztina is kiszaladt hozzánk két backstage jeggyel, amit a beléptetésünk erejéig kért kölcsön valakiktől. A szekusokat nem nagyon zavarta a nyilvánvaló csalás, igy gond nélkül bementünk a sztárok közé, ahol ingyen kaja, ingyen pia várta a VIP közönséget. A képen Sugar Ray-ék a koncert után... tőlem kb 2 méterre...





















Ez a szinpadot elválasztó kordon, a békés tömeggel nem nagyon kellett foglalkozniuk, igy a szekusok is ráértek a koncertet figyelni.





















Mi pedig a backstage jegyünkkel egész a szinpad elé mehettünk. A képen Mariann, egy Daniell nevű olasz srác, Krisztina, és néhány számomra ismeretlen ember.





















Lionel is ott volt.





















Ez már a Pet Shop Boys.





















Testközelben.





















A szemetelésért itt nem büntettek 500 dollárra.




































Még mindig Pet Shop Boys.





















(Go West) Life is peaceful there
(Go West) In the open air
(Go West) Where the skies are blue
(Go West) This is what we're gonna do





















(Go West) Sun in wintertime
(Go West) We will feel just fine
(Go West) Where the skies are blue
(Go West) This is what we're gonna do





















Utána afterparty a Clarke Quay-en: Krisztina és Zsuzsi.





















5 felé már ágyban is voltam, hogy másnap (aznap), 9-én kipihenten vessem bele magam a rock koncertekbe. Holnapra megpróbálom feltölteni a képeket, és a második nap eseményeiről beszámolni dióhéjban.

NDP, azaz National Day Parade. Augusztus 9-én van az itteni augusztus 20-a. Most 42 éves Szingapúr állam. Annyira jól akarják csinálni, hogy hetek óta erre készülnek, volt egy főpróba másfél hete, ahol még a tüzijátékot is elpróbálták. Na nem az egészet, de vagy 10-15 percnyi adagot leadtak. A sok kis kinai meg úgy ujjongott, mintha 1000 dollárosokat szórtak volna a szingapúri légierő F16-i. Lesz itt kenyér meg cirkusz dögivel.

Minden évben csinálnak egy National Day Parade videót is. Ez különösen nyálas lett, de a korábbiak között is érdemes szemezgetni a youtube archivumában. Mondjuk az USA se különb július 4-én...

Aztán lehet, hogy egy sikeres nemzet egyik szükséges feltétele, hogy a nemzeti büszkeséget idegenek számára gyomorforgató módon beleverjék az állampolgárokba. Lehet, hogy ha Magyarországon nem az emberek 8 %-a rakná ki a kokárdát március 15-én, hanem 98, akkor nálunk is 10%-os gazdasági növekedés lenne már 40 éve?

Mindenesetre itt a video:

Most következik egy kis összefoglaló a helyi táplálkozási szokásokról. Azért raktam azt a 1.-t a cim mögé, mert biztos vagyok benne, hogy lesz 2, 3, stb. is, annyi féle dolgot lehet itt enni.

Szingapúrban az emberek nem főznek. Helyette lejárnak enni az éjjel-nappal nyitva tartó Food Court (kb. étkező hely) nevű helyekre. Emiatt viszont nagy a forgalom, és alacsony ár mellett is megéri éttermet vezetni. Egy ilyen food court-on 3-4 dollárért (4-500 Ft) lehet enni. Középen asztalok vannak, a széleken pedig körbe mindenféle étterem. Olyasmi, mint például a WestEnd aljában lévő éttermek. A különbség az, hogy itt jóval olcsóbban lehet enni, és jóval gazdagabb a választék. Az egyetemi menza szintén ilyen rendszerű, ott van indiai, 2-3 kinai, vietnami, thai, nyugati, maláj étterem, illetve egy gyümölcsöket és innivalókat árusitó hely is. Ez még a normál food court-oknál is olcsóbb, itt 2-3 dollárból bőségesen meg lehet ebédelni.

Ez a Changi food court






















Evés után a maradványokat ott lehet hagyni az asztalon, sok szorgos kis kinai járja a helyet, és gyűjti össze a szmetet és az edényeket. Néhány helyen a muszlim evőeszközöket és tányérokat külön helyre rakják, mert a többi itteni vallás eszik disznót, a muszlimok pedig nem. Az ételek általában teljesen mások, mint az otthoni "kinai". Otthon valószinűleg a legolcsóbb elérhető alapanyagokból főznek, igy eleve esély nincs ugyanazt az izvilágot kialakitani, mint amit a helyi fűszerekkel lehet. Illetve az itteni ételek között van 1-2 olyan, amit senki nem venne otthon. Az ételek 70-80%-a rizs, valami fehérje (hal, hús vagy szója), illetve zöldség. Sokszor azt se tudom mit eszem pontosan, de finom, és látszik rajta, hogy egészséges. Néhány étel állaga nagyon furcsa, azokat inkább otthagyom, de azért a kisérletező kedvem még megvan. Italoknál csomószor raknak valami zselégolyókat a pohár aljára, ami engem nagyon idegesit, a helyiek imádják. Még a dobozos üditőkben is van néha. Evőeszközként csak kanál, villa és evőpálcika található. Szalvéta vagy kés nincs. Pálcikával amúgy már egész hatékonyan tudok enni.

Ez Péterrel a reggelink volt egyik nap: bambuszba csomagolt rizs, sült tofu, hús pálcikára szúrva, csipős szósz, tengeri herkentyűs omlett, és frissen facsart cukornád lé.





















Péter valami indiai kaját eszik. Velem meg megkóstoltatta a 100 napos tojást. Ez a legolcsóbb étel, helyi különlegesség. Rizs főzelékbe sokáig rohasztott tojást raknak. Utólag mondta el, hogy régen úgy készitették, hogy jó sok tojást beraktak egy edénybe, majd jobb hiján az egész család rávizelt, és abban tartották pár hónapig, majd utána megették... Remélem a menzán nem ezt az eljárást alkalmazták. Mindenesetre többet nem kérek ilyet, az biztos.




































Ez pedig még Pulau Ubin vacsora. Rizs, rákok, bébi tintahal, és persze Tiger bier.





















Folytatás következik majd, mert még rengeteg ételt nem próbáltam ki. Igyekszem majd képekkel is illusztrálni. Amúgy eddig alapvetően nem volt gondom az étkezéssel, azért amikor már nagyon untam a helyi konyhát, akkor bementem a McDonaldsba, és vettem egy supersize Big Mac menüt 7 dollárért (ami kb 800 Ft, tehát azt hiszem olcsóbb, mint otthon, pedig az itteni átlagbér jóval magasabb a hazainál - azt hiszem mindenki a magyarokról húzza le a legvastagabb bőrt).

Ez egy pohát Teh Tarek, vagy húzott tea. Azért ilyen habos, mert az indiai vendéglős egyik pohárból a másikba öntözgette jó magasról, innen kapta a nevét is. Amúgy semmi extra, tejes tea. De mivel helyi specialitás, nyilván ki kell próbálni.

A hétvégén elmentünk Péterrel Pulau Ubin-ra. Ő is egy magyar srác, itt csinálja a PhD-jét, otthon BME-re járt műszaki menedzser és matematikus szakra. Még egyetem alatt volt itt, Szingapúrban cserediák, majd annyira megtetszett neki a hely, hogy még fél évet gyakornokoskodott ugyanott, ahol most én. Rajta keresztül vettem fel a kapcsolatot az itteni intézettel. Rengeteg dolgot csinált ittléte alatt, igy a modell lányok (Krisztina, Zsuzsi) mellett ő a legmegbizhatóbb információforrásom. Szóval Pulau Ubin-ra mentünk. Ez egy kis sziget Szingapúrtól északra, a maláj félsziget és a fő sziget között. Pulau malájul szigetet jelent. Közigazgatásilag Szingapúrhoz tartozik. Északon, Changi-ban van egy komp kikötő, onnan indulnak a kis ladikok át Ubinra.

Changi-n megreggeliztünk, majd irány a sziget. A kis lélekvesztők 12 személyt szállitanak, 2 dolláros áron. Akkor indul egy, ha összegyűlik a 12 fő.





















A fedélzeten.





















Biciklit béreltünk egy napra. Sokalltuk a 10 dollárt a vadi új bringákért, igy a 3 dolláros mellett döntöttünk. Hiba volt, mert ilyen szar kerékpáron már rég ültem... Nem működött a váltó, a fogaskerekek kimozdultak a sikjukból, igy könnyen leesett a lánc. Még szerencse, hogy nem voltak nagy távolságok, illetve nagy emelkedők, mert akkor tényleg kinszenvedés lett volna. Igy még elviselhető volt.





















Ez egy taoista temető a sziget belsejében. Vigyázni kell az avarban megbúvó kigyókra. Erre felé vannak köpködő kobrák is.





















Egy sir közelebbről.





















Itt még pár hónapja is egy buddhista szentély és kolostor állt, azóta be kellett zárni a kapuit, és le is rombolták az épületet. Az okokra nem derült fény, de valószinűleg összetűzésbe kerültek az ország vezetőivel.





















Sok helyen árultak frissitőt az út mellett. Fagyasztóban volt a formára vágott maláj kókuszdió. Egy nagy hentesbárddal rávágott négyszer a kinai bácsika, és már fel is lehetett nyitni a négyzet alakúfedőt. Szivószál bele, és lehetett is inni a tikkasztó melegben a hideg kókuszlevet. Meglepően finom volt.





















A pók teste csak 5-6 centis volt, igy elég félelmetes látványt nyújtott.




































Pihenő a strandon, a háttérben Malajzia.





















Itt található a sziget csücskében Chek Jawa. Péter szerint még egy éve is előre kellett jegyet venni, amik az árusitás kezdete után 1-2 órával már el is fogytak fél évre előre. Ez egy különleges természetvédelmi terület, a part mellett mangrove mocsár van, a vizszint pedig annyira alacsony, hogy apálykor visszahúzódik több száz métert, igy nagyon különleges élővilág alakult itt ki. Mi sajnos ezt nem tudtuk, és dagálykor érkeztünk, de majd vissza kell menni mindenképp amikor látszik a tengerfenék. A közelmúltben nyitották meg a nagyközönség számára is a kiépitett elkeritett turistautat, amin mi és végigsétáltunk.





















Itt látszana a tengerfenék a különleges élővilágával.





















Mangrova gyökerek. Magas vizszint esetén is tudnak lélegezni a kiálló gyökereik révén.





















A nevét nem tudom, de a Spektrum TV-n sokszor láttam még kiskoromban (angolul mud skipper). Kis hal, ami mászni is tud a szárazon. Péter felvilágositott, hogy fél méteresre is megnőnek, a bőrük pedig nagyon vastag. Ennek ellenére a II. Világháborúban megették a helyiek a nagy példányokat, mert a japán megszállás alatt ugye nem került pekingi kacsa minden este az asztalra...





















Tanösvény.





















Még mindig.





















Van vagy 4-5 elhagyott gránitbánya a szigeten. Belépés esetén 1000 dollár birság vár az emberre.





















Egy kilátó, ahonnan meg lehetett nézni az egész természetvédelmi területet.





















És jutalom fárasztó nap végén. A hajókikötő mellett a parton egy kis étteremben vacsoráztunk. Sajnos a főtt bébi polip elfogyott már, pedig Péter ódákat zengett róla. Igy be kellett érnünk a főtt tojásos, zöldséges, rákos rizzsel, hozzá pedig olajban sült rákot és édes-savanyú szószban ropogósra sült bébi tintahalat ettünk. A végén úgy gondoltuk, hogy megérdemlünk egy 5,5 dolláros Tiger sört is. Az üveges kiszerelés itt 6.5 deci!!! Ezt otthon is el kéne terjeszteni.

Itt van néhány videó, amit csináltam, feltöltöttem őket a youtube-ra mindenki örömére. A minőségük sajnos nem olyan jó, de talán átad valamit a hely szelleméből. Ez a Botanic Garden-ben készült.



Ez Sentosa Beach



Fort Canning Park.



Pulau Ubin, egy jó magas kilátó a mangrove mocsár szélén.



Pulau Ubin, ilyen utakon lehet bringázni.




Meg ilyeneken is.

Itt van néhány kimaradt kép.

Ezen a helyen lakott Paul. Időközben szakitott Krisztinával, igy rám nézve elég kellemetlen volt nála lakni, igy jobbnak láttam visszamenni a lányokhoz pár napra. Közben az is kiderült, hogy a végleges helyet csak a 11-12 hétvégén tudom elfoglalni, igy addig is kellett egy helyet találnom. Valami hátizsákos diákszállásra akartam menni, mert az a legolcsóbb, de a lányok úgy kiakadtak, hogy ilyen kevés ösztöndijból már pedig nem fogok még ilyen hülyeségre is költeni. Igy találtak nekem egy átmeneti helyet. Most Mariannál lakom, ő már vagy 15 éve él itt Szingapúrban, és volt egy üres szobája, amit most én használok amig be nem tudok költözni a végleges helyre. Nagyon szép kinai stilusban berendezett lakása van egy jó környéken, majd igyekszem nála is fotózni. Remélem mostmár tényleg csak egyszer kell költözködnöm, a végleges szobámba...





















Tömegközlekedés - ez egy emeletes busz teteje. TV is van, amin reklámokat meg közhasznú dolgokat nyomatnak végig.





















Egyik este felmentem Wittek Péterrel, egy itt PhD-ző volt BME-s diákkal az egyik 32 emeletes lakóház tetjére - teljesen illegálisan. Nem volt semmi korlát, igy 3 sör után már kicsit parás volt a szélén ácsorogni 33 emelet mélységgel a lábunk alatt, úgyhogy gyorsan beljebb is húzódtunk. A kilátás viszont nagyon szép volt, a kép sajnos nem ad vissza semmit.





















Ez Krisztina, és Milo. A kép vasárnap délután készült a Novotel hotel medencéjénél. A lányok csináltak valami rendezvényt a hotelnak, ezért ingyen használhatják a medencét. Meg persze rajtuk keresztül mi is. Milo egy Kenyában született skót vállalkozó, nagyon vicces sztorikat mesélt az életéből.





















Update: Mariann is megnézte a blogomat, és kijavított, hogy 12 éve hagyta ott Magyarországot, először Párizsba ment, onnan Németországba és 5 éve költözött Szingapúrba.

A helyi vezetők természetesen itt is ellenzik a cigarettázást. Hiába fizettetnek rengeteg adót a dohánytermékek után, a világon sehol nem fedezi az igy keletkező többletbevétel az állam veszteségét. Ide tartozik a dohányzásból eredő betegségek kezelése, illetve a dohányzás miatt korábban történő elhalálozás miatt soha meg nem termelt haszon. Itt egy doboz cigi nagyjából 12 dollárba kerül (kb. 1400 Ft), szórakozóhelyen azonban 15-16 dollár is lehet. Cserébe rongálhatja az ember saját és környezete egézségét, valamint nézegethet rothadó végtagokat, elszenesedett tüdőket és halott embriókat, melyekért a dohányzás tehető felelőssé.































Cigizni amúgy közterületen nem szabad, természetesen zárt helységben sem. Ha buszmegállóban van az ember, akkor öt fő fölött már közterületnek számit, és cigizés esetén nyugodtan lehet számitani az 500 dolláros büntetésre.

Turistaként harmadik hosszabb utam Sentosára vezetett. Ez egy kisebb sziget közvetlenül a fő-szigettől délre. Régen britt katonai központ volt, szinte minden sarkában állt egy hatalmas tengerre néző ágyú. A II. Világháborúban Szingapúr eleste után a Japánok ide deportálták a helyieket, miután a tengeri támadásra számitó briteket meglepték, és a maláj dzsungelen keresztül törtek be a szigetre. Ez volt a britt hadsereg egyik legmegalázóbb veresége a történelem során. A helyiek korábban felnéztek a gyarmatositó brittekre, de látniuk kellett, hogy egy sokkal kisebb létszámú sereg is megadásra kényszeritette őket.

Egész jó kis magyar nyelvű összefoglaló Szingapúrról itt. 3 folytatólagos részből áll, érdemes rászánni azt a 15-20 percet.

Napjainkra az egyik legnagyobb turista-központ lett a szigetből. Szingapúrban nagyon kevés helyen van élvezhető strand, ez az egyik. A tenger felé kis szigeteket alakitottak ki, hogy felfogják a nagy hullámokat, és eltakarják a csúnya konténer szállitó hajókat.

A szigetre ezen a töltésen lehet eljutni kocsival, taxival, gyorsvasúttal, gyalog...





















...és libegővel.




































Ez pedig már Sentosa beach.





















A Nap nem sütött állandóan, igy nem is kentem be magam naptejjel. A felhökön keresztül azonban igy is olyan erős volt, hogy kicsit leégtem.





















Jó kis strand ez. Kár, hogy egyedül mentem, mert senki nem ért rá az ismerőseim közül. Többen sokkal szórakoztatóbb lett volna.





















A viz nagyon meleg, sajnos a sok tengerjáró hajótól kicsit piszkos volt.





















Volt ilyen tengeri állatokat mutogató akvárium is fél méteres teknősökkel.




































Őserdei séta pókok meg ismeretlen növények között.





















Visszafelé az egyik kikötő.

A minap voltam a helyi Munkaügyi Minisztériumban. Reggel odamentem, téptem sorszámot, elvették az útlevelem meg a papirjaimat, majd mondták, hogy délutána menjek vissza. Jobb dolgom nem volt, igy végigsétáltam a belváros nevezetességeit, nézzük is meg őket sorban!

Itt a helyi művészeti központ a háttérben.



























Az alakja - nem véletlenül - nagyon hasonlit a "gyümölcsök királyá"-ra, a durian-re. Nekem még nem volt hozzá szerencsém, de állitólag nagyon finom az ize, a szaga viszont borzalmas.





















Ez itt már a Fort Canning Park (ez pár nappal korábban készült, de akkor nem raktam fel), a belváros egyik legszebb zöld övezete. Van benne fűszer kert, csomó növény, régi brit katonai épületek, ágyúk, meg sétautak. Itt szenvedtem el az első, és eddig egyetlen szúnyogcsipésemet is, remélem nem kapok el semmi nyavaját.





















Ez már a kinai negyed. Ezek szerint a kinaiak se birják a nagy meleget. A kis dobozok mind légkondicionálók. Nem is értem, hogy miért jó mindent ennyire lehűteni. Én kaptam is egy torokgyulladást pár napja, mert egész nap csak mászkáltam a 20 fokos hideg helységek meg a 30 fokos szabad között.





















Kinai negyed éttermei a Szingapúr folyó partján, mögötte meg a modern felhőkarcolók.





















Ez itt Clarke Quay, a turisták által látogatott szórakozó negyed. Van sok diszkó (amik nagyon drágák, ha az ember nem két modell lánnyal megy, akik ismernek minden tulajt), kocsma - a pub értelmében, katapult meg ilyen turista látványosságok. A sétálóutcák felett hatalmas esernyő szerű képződmények vannak, igy eső esetén is lehet jönni.





















Ez itt Sir Thomas Stamford Raffles szobra, aki ezen a szent helyen érintette a puccos angol lábát először az akkor még kihalt szingapúri földre. Tette ezt 1819 január 28-án, és ezzel eliditotta a városállamot a fejlődés útján.




































Itt a tábla angolul.





















Ez a szobor néhány száz méterrel arrébb található, ezt pedig 1919-ben állitották, a hires-neves partra szállás századik évfordulójára.





















Ez itt a Merlion, Szingapúr turul madara. Oroszlán fejét és sellő testét nehéz összeegyeztetni, mindenesetre ez Szingapúr nemzeti állata, hát itt a helye.




































1942-től 1945-ig a japók ellepték a szigetet, és megöltek egy csomó embert, ennek emlékére áll itt egy nagy szobor. A lenti magyarázat szerint kb 50.000-et.

Kocka bejegyzés következik. Ezt a két képet a minap csináltam. Azért az ingyen internet országában sincs kolbászból a kerités. A felső a metróban elhelyezett kivetitőkön volt.


























Ez pedig egy kizárólag informatikai termékeket áruló bevásárló központban volt kifüggesztve. (nagyjából "Problémája van a Windows Vista-val? Mi ingyen lebutitjuk XP-re új gép vásárlása esetén.")

Akkor most következzék a lakás-para után az eddigi legkomolyabb turistáskodásom, amikor is a szingapúri botanikus kertet néztem meg. Vigyázat, nagyon sok kép következik!

Ez egy átlagos szingapúri járda a botanikus kert felé menet, én meg eső után köpönyegben:

















A kert bejárata, innen nem látszik, de szép kovácsolt vas:


















Az egyik tó:

















Az egyik szökőkút, ami mögé be is lehet menni:

















És ki is lehet jönni mögüle:





























Na ez egy elég jó kis hely volt, a nemzeti orchideás kert. Szingapúr az orchideák hazája, rengeteg féle van, és mint azt itt megtudtam állandóan gyarapszik is a számuk, mert lehet őket keresztezni. A jegy 5 SGD, de kisírtam, hogy én szegény diák vagyok, és a magyar diákommal be is engedett 1 dollárért a kis kínai. Hehe.


















Ez már belül van:



















Fotogén-e vagyok?



















Tájkép:




















Lugas:


















Szökőkút:




















Így kell orchideákat sokszorosítani. Ha nem olvasható, akkor megvan nagyobb felbontásban is. Ha igény van rá, el tudom küldeni.

Általában az orchideákról. Szintén van nagyobb felbontású:


Na ez egy elég vicces rész volt. Az ide látogató politikusokról és uralkodókról elneveznek egy-egy hibrid orchideát. Kb 20-30 főt ért ez a megtiszteltetés.






















Ez itt kérem, Margaret Thatcher.


A kuwaiti miniszterelnök:


A norvég miniszterelnök:


Na és itt dobtam egy hátast. Őexcellenciája, a Horn Gyula-díjas Horn Gyula, a pufajkás turul is kapott egy egész szép hibridet még 1997-ben, miniszterelnökként. Na és?





























Ezen nem látszanak a táblák, de azért ott van a többi naplopó is.






















Faaa.
























Egy másik részlegen az ide látogatott celebritások kaptak virágot. Színészek, zenészek, meg sok távolkeleti, akiket le se fényképeztem.

























Itt van például Jane Goodall:






































Úgy is van, Princess Diana emlékvirág:
























Ricky Martin:






































Hát igen. Néhány növénynek nem elég a 100%-os pára, ezért egy pára-házat is építettek. Szinte vízben jár az ember ott bent.




































Az ananász-félék között.





















Még ananász:





















A kedvencem. Nálunk pálmaház van, náluk meg "hűvös ház":





















Jómagam:





















Még egy orchidea:




































Na, hogy ne csak a biológiáról legyen szó, elmondom, hogy Szingapúrban hogy működik a lakás kérdés. Az emberek 98 %-a magas építésű lakóházakban lakik. Két féle van, az egyik a HDB, ezek állami építésűek, és gyakran elég minimális felszereltséggel adják el őket, cserébe viszont megfizethetőek a szegényebb rétegeknek is. A tehetősebbek úgynevezett condominium-okban laknak. Ezek magántőkéből épültek, általában bútorozottan adják el őket, és mindenféle extra szolgáltatás jár hozzájuk. A mostani házigazdám, Paul egy ilyen condo-ban bérel lakást. A kb 3-400 lakáshoz jár egy játszótér, fodrász, élelmiszerbolt, porta, biztonsági őrök, medencék (úszó és pancsoló), egy konditerem, pár szauna, és két squash pálya. Ezeket a lakók akármikor használhatják. Hát, szívesen laknék egy ilyen helyen... Majd csinálok képeket is.

Ja, és még egy kis népnevelés: A Coriolis-erő - nem meglepően - tényleg működik. Most már az Egyenlítő másik felén vagyok, és a Föld, mint mozgó inerciarendszer tényleg ellentétes irányban fejti ki ezt az erőt mindenre. Ezt abból tudom, hogy a víz nem jobbra örvénylik, hanem balra. Tök vicces. Ja, és ezzel a bejegyzéssel vagy két órát pepecseltem, szóval ha nem kapok szép visszajelzéseket, akkor kevesebb képet fogok feltölteni.