Facekontroll

Saigontól 3-4 órányira található Vietnam egyik legnagyobb nemzeti parkja, Cat Tien. Én Szilveszterkor voltam itt. Nem volt nagy buli, turista még kevesebb. Én nem is voltam bulizós hangulatban, szóval mindenki jól járt.

Még a vietnami utam előtt mondtam Hieu barátomnak, hogy menjünk a hegyekbe, és töltsünk ott jó sok időd, meg menjünk hegyet mászni is. Mi sem alkalmasabb erre, mint Vietnam, Kambodzsa és Laosz legmagasabb csúcsa, a 3143 m magas Fansipan.

Sapa kisváros Vietnam északi részén található a kínai határ közelében. Számos turista látogat ide a gyönyörű táj és Vietnam hegyi törzsei miatt. Mi a holt szezonban voltunk ott, de így is elég sok fehér ember kószált az utcákon. A környező hegyekből ide járnak le a  hegyi törzsek nő tagjai, hogy a turistáknak eladják a színes ruháikat.

Vietnam és általában az egész Távol-Kelet arra az alap feltevésre épít, hogy aki fehér, az tele van pénzzel, és le lehet húzni. Egyes helyeken nem csak 10-20%-kal drágábban akarják eladni a dolgokat. Találkoztam olyan szituációval, ahol a kezdeti és a végső ár között 1000-szeres eltérés volt! Az alkudozás során szerzett tárgyaknál a vevő biztos lehet benne, hogy átverték. Maximum az átverés mértékét igyekezhet minimalizálni.

Vietnamban is elég sokszor találkoztunk sajnos ezzel a mentalitással. Nem jöttek rá, hogy az elégedett vendég sokkal többet ér, mint egy átvert vendég. Hieu barátom vietnami lévén tudta a helyi árakat és igyekezett is ezekhez közeli végső árat kialkudni, de még vele se sikerült gond nélkül megúszni minden helyzetet. Képzelem mi lehet azokkal, akik minden helyismeret nélkül vágnak neki az országnak... Számunkra a legrosszabb élmény Vietnamban a sokak által annyira nagyra értékelt és az UNESCO által is a világ természeti kincsei közé sorolt Halong-öbölben esett meg.

Gondoltuk, hogy nem fizetünk ki 20 USD-t az egynapos útért, vagy 40 USD-t a 2 naposért, inkább egyedül vágunk neki az öbölnek.

Itt van néhány fénykép Saigonról (Ho Chi Minh város) és Hanoiról. Vietnamban például így rendezik a távközlési kábeleket.

Vietnamban elég sok helyen láthatóak az amerikai háború nyomai. Sajnos amikor a Saigon közeli Cu Chi alagutakhoz akartunk elmenni, akkor eléggé felborult a napirendünk, így nem jutottam el egy vietkong erődbe se. Pedig állítólag "szép" napalm krátereket meg biológiai fegyverek nyomait lehet látni ma is a dzsungelben. Megtekinthetők továbbá a vietkong kreativitás termékei: csapdák, álcázott bejáratok, alagutak...

Voltam viszont Hue múzeumában, aminek a kertjében vegyesen láthatók a "felszabadító, dicsőséges északi hadsereg" és az "elnyomó, imperialista puhány amerikai katonák" tankjai és ágyúi. Őrség nem volt, így bátorkodtunk a jobb képek érdekében közelebbről szemügyre venni a kiállított tárgyakat.

Danangból vonattal mentünk át Hué-ba, a régi Vietnami Birodalom fővárosába, az 1802-től 1945-ig uralkodó Nguyen dinasztia székhelyébe. A városban egyszerre van jelen a koloniális francia építészet és a keleti pagoda-stílus. Nekem az egyik kedvenc vietnami városom lett.

Hoi Antól nem messze található a középkori Champa Királyság egyik legnagyobb templom-komplexuma, My Son. A mai Vietnam területén ez a legnagyobb ilyen jellegű rom város, mely egykoron csaknem 70 épületből állt, ebből ma 25 látható. Hoi Anból kb másfél óra alatt lehet átmotorozni a romokhoz.

Danangtól 30 km-re délre található egy elbűvölő koloniális kisváros, Hoi An. Vietnam 1954-ig francia gyarmat volt, amikor is a Ho Si Minh vezette északi Viet Minh kivívta a függetlenséget. Ezután az országot hivatalosan is két részre osztották a 17. szélességi fok mentén. Végül az USA által támogatott dél 1975-ben végleg vereséget szenvedett a két ország egyesítéséért harcoló északiaktól (a híres-hírhedt vietkong a déli ellenálló partizán alakulatokat tömörítette).

Hoi An óvárosa a francia koloniális időket idézi: poros utcák, ódon épületek és nyugodtság jellemzi ezt az UNESCO által Világ Kulturális Örökség részét képező kisvárost.

Vietnami körutam első állomása Danang városka volt az ország középső részén. Ide Saignoból repültünk át vietnami nemzetiségű Hieu barátommal egy belföldi járattal. Danang egy kikötőváros az egykori Észak-Dél demilitarizált zónához közel.

Az ünnepek alatt nem maradtam Szingapúrban, inkább belevetettem magam Vietnám forgatagába. Életem eddigi talán legmozgalmasabb két hete volt ez az időszak, így szerencsére gondolni se volt időm Karácsonyra és otthon ünneplő szeretteimre. Maradt helyette Saigon, Hanoi, Halong-öböl, kutyahús és még sok minden. A következő néhány hétben tehát bőven lesz miről írnom.

Itt van mindjárt például a Saigon sör.

Újabb jelentős mennyiségű kajás fotóm gyűlt össze, itt van egy kis ázsiai koszt a változatosság kedvéért. Gondolom mindenkinek tele van már a hócipője a karácsonyi étkekkel...

Szecsuáni disznóhús rizzsel.