Facekontroll

Szingapúrban ha metrót építenek, akkor valami furcsa okból nem 10-20 éves utas forgalmi adatokat vesznek alapul csak hogy így jobban lehessen kommunikálni a pénzszórást (lásd a 4-es metró körüli pofátlan közpénz elherdálást bemutató cikkeket: fejetlenség, alternativák). Itt, Szingapúrban évtizedekre előre terveznek, és a komplex városrendezési tervhez igazítják a tömegközlekedést is. Metró témában a politika néha itt is csinál csúnya dolgokat, de erről picit később.

Ha egy városrészbe lakónegyedet fognak építeni, akkor a metrót már most kiviszik addig, pedig még a házak alapját se kezdték el ásni.

Következzék néhány kimaradt kép, illetve a hozzá kapcsolódó történetek.

1. Hungarian Mooncake Festival

Szingapúr lakossága 80%-ban kínai, szóval minden kínai hagyomány elég élesen él még a mindennapokban. Amikor a Hungry Ghost Festival volt (kb halottak napja), akkor egy hónapon keresztül kaját, valódi meg játék pénzt (hell money-t) égettek esténként a helyiek. Ahol lakom, az egy HDB, nem külföldieknek készült panel, fehér embert nem nagyon láttam még a környéken. Mivel sok az idős kínai, akik még tartják rendesen az ünnepeket, minden ház mellett kis máglya égett. Ez azt eredményezte, hogy minden éjjel fürtmérgezést kaptunk, az egész lakást pedig pernye lepte el, mert még a 11. emelet folyosóján is tüzet rakott néhány nagytudású.

Most egy pár napig nem lesz időm a szingapúri élményeimről írni. Van már néhány elkezdett bejegyzésem, de még elég sokat kell dolgozni rajtuk. Addig is itt az egyik kedvenc videóm (a kép csak kedvcsináló).

Szingapúrban két krokodil farm van. Az egyik messze van a lakott területektől, a másik viszont egy teljesen hétköznapi lakónegyedben, mintha mondjuk a budapesti nagykörúton lenne. A telepen krokodilokat tenyésztenek, a bőrükből minden féle ruházati kiegészítőt csinálnak, amit jó pénzért eladnak. A leölt állatok húsából pedig különleges étkeket készítenek.

Néhány hete a Nagykövetség küldött a követségi levelező listára egy emailt, hogy október 24-én október 23-i megemlékezés lesz. Visszajelzést kértek a magyar közösség tagjaitól, hogy tudjanak készülni. Azt mondjuk nem értettük már akkor se, hogy miért egy szerdai napra esett a választásuk. Elvégre ha már nem 23-án van a rendezvény, akkor miért nem egy hétvégét választottak? Persze kit érdekel, hiszen lehet találkozni a helyi magyarokkal, meg enni, inni otthoni izeket... Szingapúrban...

Kimondatlan célom volt Szingapúrba jövetelemmel kapcsolatban, hogy annyi helyre megyek el, és annyi új dolgot próbálok ki, amennyi csak belefér a fél éves idő- és anyagi keretbe. Az NUS tele van plakátokkal, amiken a legkülönfélébb szakkörökre, sporteseményekre csábítják a diákságot. Így jutottam el én is az NUS wakeboarding kurzusára. 70 dollárért lehetett egy fél napos bevezető foglalkozáson részt venni. Ebben a hónapban elégé lenulláztam magam anyagilag, de úgy voltam vele, hogy inkább élek kenyéren és vizen 2 hétig, de csak nem hagyom ki ezt a lehetőséget! Szóval jöjjenek a képek, videok, meg kevéske szöveg is.

A legutóbbi bejegyzésben beszámoltam az NUS-en rendezett Globális Felmelegedés Konferencia első részéről, most itt van a szünet utáni második rész összefoglalója. Először egy érdekes előadás a szingapúri környezetvédelem helyzetéről, valamint kiderül, hogy a globális felmelegedés miért filozófiai probléma is egyben.

Jó hely ez az NUS (National University of Singapore). Nagyon hasznos, hogy rengeteg közösségi tér van. Tudvalevő, hogy egy csoport teljesítménye sokkal nagyobb, mint a csoport tagjainak egyéni teljesítményeinek az összege kooperáció nélkül. Ezt felismerve láthatóan nagyon sok csoportos feladatot kapnak a diákok, amit az Egyetem területén oldanak meg. Minduntalan diskuráló, laptopok fölé görnyedő diákcsoportokat látni. Nem úgy, mint a BME-n, ahol az amúgy is kevés közösségi teret sokszor felszámolják nevetséges indokokkal, például mert az a 2 szerencsétlen pad tűzvédelmi kockázatot jelent, tűz esetén tovább tart kimenekülni azépületből... No comment. Itt az igényes oktatás mellett csomó lehetősége van a diákságnak alternatív utakon is gyarapítani a tudását. Nagyon sok sport-, és diákkör van, rengeteg rendezvényt szerveznek, ahova ingyen el lehet menni. Én így voltam egy fél napos Globális Felmelegedés konferencián szeptember végén. Sajnos ez a bejegyzés elég hosszú lett, igy kénytelen voltam két részre szedni, hogy emészthető legyen, (és legyen, aki elolvassa). Igyekeztem érdekessen leírni a hallottakat, és csak a lényeget megragadni, néhány helyen kicsit továbbgondolkodni. Akit bővebben érdekel a téma, sok helyen megadtam hivatkozást és lehetőséget a további kutatásra.

A legutóbbi szavazás alkalmával azt a kérdést tettem fel, hogy Miért olvasod ezt a blogot? Azon a héten volt rám link az index.hu-n elég hosszan, igy 1700 ember tévedt a blogomra. Ha nem akkor kérdezek erre rá, akkor teljesen más eredmény is kijöhetett volna. Itt vannak a részletes eredmények, van új kérdés is, illetve itt van néhány érdekes hir a szingapúri médiából.

Az előző napi hosszú kirándulás és csúnya ivás után komoly dilemma volt, hogy a parti kunyhónk hűs ágyát válasszuk, vagy a recepciós tanácsát megfogadva béreljünk egy kis hajót, és menjünk el néhány közeli korallzátonyhoz. Végül a józan ész győzött, és mentünk búvárkodni.

Tioman nyugati partján nagyon kevés turistával találkoztunk. Ehhez képest a keleti parton még sokkal kevesebben voltak. A strandon gyakorlatilag csak mi hárman voltunk (Ádám, Hieu, én). Ez azért volt furcsa, mert hétvége volt, szép idő és ez volt az egyik legszebb strand, amit valaha láttam. Hát íme.

Kisgyerekként rengeteget jártunk a családommal kirándulni, tájfutottam is jópár évet, így kiölhetetlen természet-szeretet alakult ki bennem az évek során. Azóta is szeretem a zöldet. Amikor Tioman-ra készülve a netet bújtam, elhatároztam hogy dzsungel túrázni fogok. Így is lett.