Facekontroll

Legutóbb ott hagytam abba a beszámolót a malajziai Tioman szigetre történő kirándulásomról, hogy megérkeztünk Ádámal és Hieu-val Mersingbe, ahonnan a kompunk indult. Következzen akkor most a hajó út és a megérkezés története. Ismét megjegyezném, hogy próbálom a saját és olvasóim dolgát is megkönnyíteni azzal, hogy nem egyben zúdítok a Nagyérdeműre 150 képet meg 20 videot, hanem inkább több részletben.

Múlt hétvégén ismét elhagytam a nyugalom eme kis ázsiai szigetét - Szingapúrt - és átmentem harmadmagammal Malajziába. Velem jött Ádám, a magyar cserediák, és Hieu, a vietnami munkatársam. Uticélunk Tioman volt, a maláj szigetvilág egyik gyöngyszeme. 95%-a felderitetlen őserdő, utak csak a ritkán lakott parton vezetnek. Rengeteg jót hallottunk róla, ezért úgy döntöttünk, hogy Kuala Lumpur után adunk a vidéki Malajziának egy esélyt. De jól tettük. Az úton rengeteg fényképet és videot készitettünk, ezek közül jó sokat nem osztok meg a nagyérdeművel, de igy is tetemes mennyiségű képi anyagot teszek itt közzé. Lényeg a lényeg, hogy a könnyebb emészthetőség kedvéért több részletben számolok be a tapasztalataimról, élményeimről. Következzen először az indulás és a maláj buszozás: Szingapúr -> Johor Bahru -> Mersing.

Szingapúr sok mindenről híres, de a sport eredményeik alapján kevesen ismerik ezt a távol-keleti kis tigrist. Volt szerencsém pár hete elmenni egy "profi" kosárlabda meccsre, melyet a Singapore Slingers (Szingaúri Parittyások) játszott a Melbourne Tigers (Melbourni Tigrisek) ellen. Ez Szingapúr egyetlen profi kosárlabda csapata, így ellenfelek híján az ausztrál bajnokságban játszanak. Végül is annyira közel van ide Ausztrália, hogy az utazás nem jelent gondot. A meccs nem nagyon kötött le, igy volt időm eltűnődni az ázsiai és kaukázusi (fehér) lányokon. Szerencsére volt elég mindkettőből a nézők között.

Néhány héttel ezelőtti bejegyzésemre (Mi a jobb: szar demokrácia vagy működő diktatura?) sokan reagáltak, bár ezt főként email formájában tették. Volt jónéhány megfontolandó gondolat is a reakciók között, ami komment formájában többekhez eljuthatott volna. Akkor most megpróbálom összefoglalni a tanulságokat, és sok kép segítségével bemutatni, hogy milyen is itt, Szingapúrban egy panel lakótelep.

A legutóbbi 2 szavazás eredményeinek közzétételével és értékelésével még adós vagyok. Beismerem, a régebbi kérdés nem lett túl kreativ, a válaszok pedig a várt eredményt hozták, igy azon nincs is sok magyarázni való. A másik kicsit provokativabb volt, ott már van min elgondolkozni. Azóta van megint új szavazás, lehet voksolni. A google analytics és a blog.hu beépitett forgalom analizáló szolgáltatásainak köszönhetően eléggé jó képem van arról, hogy honnan érkeznek a látogatók az oldalra. Azt azonban nem tudom, hogy pontosan kik is olvasnak, és milyen arányban. Erre volnék ezen a héten kiváncsi.

Tegnap kulturális és gasztronómiai áttörést értem el. Voltam egy kinai operán, és ettem este durian-t. Akkor nézzük sorban.

A kinai opera a Haunted Temple (kb. Kisértet templom) volt, a Szingapúri Kinai Opera Társaság adta elő az NUS (National University of Singapore) Kulturális Központjában. A darab nagyon igényes, több külföldi országban adták már elő, jövő héten épp Rigába utaznak vele, előtte pedig még az Esplanade-ben, Szingapúr Fő Szinházában / Operaházában / Kiállitó termében is bemutatják. A megtekintés ingyenes volt, fényképezni viszont nem lehetett. Egyedül ezt a képet találtam az egyetem honlapján.












Igy megpróbálom szavakban átadni az élmény egy kis részét.

A múltkori, kicsit más jellegű cikk után jöjjön most egy könnyebben emészthető bejegyzés. Valamelyik hétvégén rendeztek egy három napos utazás kiállitást Szingapúrban. A legtöbb bódénál konkrét utakra lehetett befizetni, de egyes országok promúciós anyagokat  osztogattak az ázsiaiaknak. A szivem fájdult bele, hogy csóró egyetemista vagyok, nem pedig gazdag turista, mert nagyon jó árakon kinálták az utakat a környék egzotikus országaiba. Csak ismételni tudom magam: ha valakinek van 1-2 hónap szabad ideje és nem utolsó sorban kis pénze, akkor jöjjön el Dél-Kelet Ázsiába. Ha már itt van az ember (jegy kb 200.000 Ft oda-vissza Európába), akkor nagyon olcsó minden. Helyi ismeretség nem árt, mert a fehér turistákat szeretik sok helyen lehúzni, de kis utánajárással meg elővigyázatossággal meg lehet úszni. Helyi repülő járatokra 2 irányba már 10-12000 Ft-ért lehet jegyet kapni. Kaja, szállás pedig sokkal olcsóbb, mint Európában.

Egy ideje fogalmazgatom ezt a bejegyzést, minden nap átírom attól függően, hogy milyen lábbal kelek fel, milyen a hangulatom... Most már nem változtatok rajta többet. Egyes gondolatok biztos hibásak, könnyen cáfolhatók, másokon kellene még csiszolni, de hátha elgondolkoznak mások is a következő dolgokon. Kommentelni pedig mindig lehet, hát rajta.

Nagyon szerencsésnak tartom magam sok szempontból. Többek között, mert már kisgyerekként rengeteg helyre jutottam el. Eleinte a XVIII. kerületi zeneiskola fúvószenekarával, majd később egyedül vagy barátokkal jártam a világot. A családommal is sokszor mentünk nyaralni, a középiskola második évében pedig cserediákként 4 hónapot töltöttem New York-ban. Most már majdnem 2 hónapja élek Szingapúrban, és ez volt az első olyan hely, ahova úgy indultam el, hogy arra a kérdésre is megpróbálok magamnak valami féle választ találni: miért nem működik Magyarország úgy, ahogy kéne?

Elég fárasztó hetem volt, turistáskodni nem voltam mostanában, így semmi szórakoztatóval nem tudok szolgálni. BME-s barátaim kérték már, hogy írjak az itteni kocka-dolgokról, szóval ma ennek próbálok eleget tenni. Mivel is kezdjem ezt a posztot az IT (Information Technology) egyik fellegvárából, Szingapúrból?

Itt állítólag már információs társadalom van. Hát, az biztos, hogy minden második ember laptoppal rohangászik, és szinte mindent meg lehet csinálni online. A városállam nagy részén ingyenes Internet elérés van (Wireless@SG). IP kiosztás után a böngésző egy bejelentkező oldalra visz, ahol be kell lépni a megadott jelszóval. Ha nincs ilyen, semmi pánik, csak regisztrálni kell az oldalon, és a megadott mobil számra már küldik is a kódot. Ezt begépelve már szabadon szörfölhetünk a neten. Ingyen. Eddig én is azt használtam, meg néha a szomszédok kódolatlan wireless-ét (bár azt inkább nem, mert nem szabad). Mivel ez elég megbízhatatlan, akadozik és email-ezésen kívül másra nem nagyon lehet használni, múlt héten bekötöttük a netet. Eszembe jut az egyik épületes infós vicc:

Két informatikus beszélget.
-Te, neked mi volt eddig a legkomolyabb kapcsolatod?
-4 megás ADSL.

Már egy ideje gyűjtögetem a távol-keleti ételekről szóló képeimet, most közzé is teszek egy újabb adagot. Sajna eléggé leterhelő kezd lenni a munka meg az egyetem, igy továbbra sem tudok friss turista élményekről beszémolni. Majd januárban, akkor elvileg végig utazni fogok.

A bal alsó tányéron tojásos prata van. Ez egy maláj étel, általában kézzel eszik (szigorúan jobb kézzel, a bal az másra van...). Egy csipős barna szinű szóószba mártogatják. Mellette banán levélbe csomagolt sült rizs szárititt hallal - itteni átlag reggeli. Ezeket ettem én, a narancssárga tányéron chicken-rice van, azt Ádám, egy magyar cserediák ette.

Múlt hétvégén egyik lakótársam, Csaba, elhivott egy kajakpóló meccsre. Nem volt semmi más programom, meg nagyon érdekelt, hogy mi is ez a sport, ezért boldogan mondtam igent. Csaba vizilabdásként kezdte, még junior válogatott is volt, viszont végül a kajakpólónál kötött ki. Most tagja a magyar válogatottnak, Szingapúrban pedig egy élmezőnybeli csapatnál játszik (Red Tide a nevük). Meccseik hétvégente vannak általában az egyik egyetem sport komplexumában. Szerdánként edzenek, majd jövő héten valószinűleg én is csatlakozom, kipróbálom milyen is ez a vizből.

Bemelegitéskor rengetegen voltak egyszerre a vizben:

Kezdenek összecsapni fejem felett a hullámok: Egyetem is és munka is egyre több időmet elveszi, azt hiszem kevesebb időm lesz blogolni, illetve kevesebb dolog fog történni velem, ami Titeket érdekelhet. Lényeg a lényeg, kicsit ritkábban fogom frissíteni az oldalt.

Nagyjából 3 hete költöztem be a végleges lakhelyemre Szingapúrban. Itteni árak szerint nagyon olcsó lakást bérlünk (az ösztöndíjamhoz épp passzol). Hárman lakunk együtt: Péter, Csaba és jómagam. A lakás egy HDB, azaz állami építésű lakótelepi lakás. Azonban közel nem olyan, mint az otthoni lakótelepek. Légkondi van a lakásban, 100 méteres körzetben parkok, sportpályák, játszóterek, bolt és mindenféle közösségi hely. Nagyon zöld itt is minden, így sokkal jobb az ember közérzete, mint az otthoni beton-dzsungel lakótelepeken. Az épület nem rég épült, a lakást pedig most újították fel, így tényleg szerencsénk volt ezzel is.

Itt egy kis video a környékről:


Buszmegálló a ház mellett:


























Kilátás a lakás egyik feléből, eukonform játszótér:


























A liftből kilépve ez a látvány fogad:


























A folyosó végén van a lakás:


























Szomszéd épületek:


























A fák mögött kivilágított, ingyenesen használható foci- és kosárlabda pálya van. Mellette padok meg egy kis park.


























A lift melletti kis bolt a földszinten:


























Éjszakai kilátás a szobám ablakából. Ez még nem a "szép" belváros a felhőkarcolókkal, ez csupán sok sok lakótelep. Szerintem azért szép.


























Múlt pénteken tartottunk egy kis lakás avató bulit. Főleg kinti magyarokat hívtunk meg, de volt néhány helyi is.


























Gergő, Ádám, Attila.


























Nittin, a mauriciuszi mérnök.