Facekontroll

Ezennel elérkeztünk a leghíresebb angkori templomhoz, Angkor Vathoz. A mai napig ez a Föld legnagyobb vallási épületkomplexuma, mely 50 000 munkás, 5000 szobrász és kőfaragó harminc évi munkájával épült. Mindezt akkor hozták össze a khmerek, amikor Európa a sötét középkorból kezdett kilábalni. Angkorvat a khmer kultúra, művészetek aranykorának minden kincsében bővelkedik. Ma is működő vallási központ, fontos szerepet tölt be mind a hinduk, mind a buddhisták körében. A templom Kambodzsa jelképévé vált – megjelenik a nemzeti zászlón és címeren, és ez az ország fő turistalátványossága. (1)

Pre Rup egyáltalán nem tartozik a hétköznapi ember által ismert angkori templomok közé. Ez szerintem Angkor Vattal (ez az a jó nagy templom), Bajonnal (itt vannak a nagy faragott fejek) és Ta Prohmmal (itt forgatták a Tomb Raidert) ki is merül. Csak az ilyen Pre Rup-szerű épületeknél gondolkozik el az ember, hogy mennyire sok gyönyörű épület áll Kambodzsában, ha erről nem is hallunk. Pedig akár önmagában ez is vonzaná a turistákat.

Kambodzsai népe azon a földön hívta életre a kultúrát, amely bár kevéssé ismert a világon, mégis az egyetemes művészet páratlanul értékes alkotásait teremtette nagyvonalúan, önzetlenül és értelmetlenül. Értelmetlenül, mert a hatalmas kőtemplomok apró kamrái emberi tartózkodásra alig alkalmasak, a hely pusztán  arra elegendő, hogy a derengő fényben álló bálvány előtt hódoljon a látogató. Mi sarkallhatta arra a khmereket, hogy újra és újra, változó méretben, káprázatosan finom díszítésekkel megépítsék ugyanazt az épületet? (1)

Angkorba három féle jeggyel lehet belépni: 1 napos jegy 20 USD-ért, fényképes 3 napos jegy 40 dollárért, vagy műanyag borítású szintén fényképes heti jegy 60 dollárért. Csalni nem nagyon lehet és nem is érdemes, sok helyen ellenőrzik a belépőket, és súlyos bírságot szabnak ki illetéktelen belépés esetén.

Nekünk már megvolt a jegyünk Siem Reapból vissza Szingapúrba, így kizárásos alapon 3 napos jegyet vettünk. Ez azért is jó választás, mert a 0. napon bemehet az ember délután 4-től, hogy megnézze a naplementét Phnom Bakheng hegyéről. Akárhova máshova is lehet persze menni, de valamiért mindenki ezt a túlzsúfolt dombot választja első angkori élményéül. Ez pont jó arra, hogy egy képet kapjon a látogató az elképesztő szépségről és felfoghatatlan méretekről, amiket Angkorban tapasztalni.

Legutóbb ott hagytam abba az írást, hogy életünk legrosszabb buszútja után másodmagammal megérkeztünk Siem Reapba, Angkor kapujába. Velem volt még Fruzsi barátnőm és András bátyjám.

Egy szerencsés véletlen folytán Sánta Gábor építész - aki időközben Réka testvérünk apósa lett - éppen néhány nappal azelőtt érkezett Kambodzsába, mint mi. Angkorral szembeni elhivatottságát mi sem jellemzi jobban, mint hogy egyetemista korában képes volt megtanulni franciául, hogy az általa Franciaországból begyűjtött Angkorról szóló könyveket megértse. Ezután nem meglepő, hogy már 1985-ben írt egy tanulmányt a khmer építészetről (melyből néha idézni fogok az egyes épületeknél).

Gábor az Angkor Alapítvány közreműködésével tehát egy nagyon régi álmát váltotta valóra ezzel a kambodzsai úttal. Egy három hetes oktatási projektet vezetett Siem Reapban, ahol kambodzsai diákokat tanított térrendezésre, építészetre és a magyar fejlesztésű Archicad építészeti tervező szoftver használatára. (A projektről bővebben ebben a pdf-ben lehet olvasni.)

Nagyon összesűrűsödtek az események. Minden hétvégén van valami hosszú, tartalmas programom (Egyetemi Floorball OB, esküvő, szülinapok...), hétközben pedig levegőt venni sincs időm Egyetem, munka és edzések miatt. Ennek eredményeképp a blog írása - finoman szólva - akadozik. Ráadásul most érkeztem el a számomra oly kedves angkori élmények leírásához, amit szeretnék átlagon felüli színvonalon prezentálni, így különösen sok időt igényel a szerkesztés. Ezúton is elnézést a késedelemért!

Legutóbb ott hagytam abba a beszámolót, hogy viszontagságos úton elértünk Siem Reapba, Angkor kapujába. Sikerült egy hihetetlenül olcsó szállást is találnunk (6 USD / éj 3 fő részére), ahol a kedves khmerek vendégszeretet 4 napon át élveztük, mielőtt mentünk volna vissza Szingapúrba.

Alapjában véve nagyon kellemes csalódás volt Kambodzsa. Az emberek még nem nagyon tudják, hogy hogyan kezeljék azt a hatalmas turista hadat, ami a középkori khmer birodalom maradványai miatt az országba látogat. Még nem merik pofátlanul átverni az embert, mint mindenhol máshol a régióban. Egyelőre kedvesek, segítőkészek és tényleg fontos nekik, hogy az ember jó élményekkel menjen haza. Abban sajnos biztos vagyok, hogy a turizmus "fejlődése" hamarosan itt is változtatni fog az emberek mentalitásán, de remélem ez sokára érkezik el.

Angkor sört iszom a Siem Reap folyó partján.

Bangkokból Siem Reapba két módon lehet eljutni. Vagy repülővel megy az ember, vagy busszal. A mi esetünkben anyagi okokból a repülő szóba se jött, így maradt a busz. Lonely Planet barátunk felkészített, hogy ez nem lesz egy leányálom, és nem is volt. Hogy mekkora szenvedéssé teszik a thaiok és a khmerek ezt az utat, az viszont minden várakozásomat felülmúlta. Vagy inkább alul? Lényeg, hogy a 4-500 km-es távot sikerült 15 óra alatt megtennünk, miközben jópárszor át is próbáltak verni minket, egyszer sikerült is nekik. Ezt az utat nem kívánom senkinek.

A képen egy autópálya látható a kambodzsai oldalon.

Az észak thaiföldi dzsungeltúrák jobb esetben azzal kezdődnek, hogy a turisztikai rendőrség felveszi az ember adatait, ha bármi gond történne a "vadonban", akkor tudják, kit kell értesíteni. Ezen mi is átestünk. A következő állomásunk egy bevásárló központ volt, ahol kb 5 másik csoport turistával találkoztunk, akik szintén a hegyekbe tartottak, és kísértetiesen hasonló utazásra fizettek be, mint mi. Később sajnos még jó sokszor találkoztunk velük.

A hátizsákos utazók legjobb barátjában, a Lonely Planetben nagyon sokat írnak arról, hogy hogyan verik át az embert délkelet Ázsiában. A Thaiföldről szóló részben hosszan fejtegetik, hogy észak Thaiföldön nagyon kell vigyázni, hogy az ember hova megy dzsungeltúrázni. Legtöbbször köszönőviszonyban sincs egymással, amit ígérnek és amit kap a gyanútlan utazó. Vadregényes hangulat, hegyi törzsek és nomád körülmények helyett egy futószalagon találja magát az ember, ahol az előző csoport után még ki se hűlt a szállásul szolgáló kunyhó, a következő csoport pedig már látszik a távolban. És akkor még szó sem volt rablásokról, fosztogatásokról, amikkel a gyanútlan turistákat riogatják úton-útfélen. Az se sokat segít a szolgáltatások minőségének javításán, hogy rengeteg turista van az országban, és számuk egyre csak nő. Mindannyian ugyanazt a vadregényes hangulatot keresik, de erre egyre kevesebb esély van Thaiföldön.

Az előző gondolatmenet többszöri alapos megfontolása után, úgy határoztunk, hogy hajlandóak vagyunk kicsit mélyebben a zsebünkbe nyúlni, és egy normálisabb útra befizetni. A minden sarkon megtalálható utazási irodákat inkább hagytuk, és elmentünk a TAT (Tourism Authority of Thailand) egyik Bangkoki irodájába, amiről teljes joggal feltételezhettük, hogy normális színvonalú szolgáltatást fogunk kapni. Mégiscsak állami szervről van szó, és Lonely Planet is csupa jót írt róla. Nem így lett.

Thaiföldi utunkon Bangkokból északnak vettük az irányt, és Ayutthaya érintésével Chiang Maiba mentünk. Ayutthaya a középkori Thaiföld fővárosa volt, de miután 1767-ben a burmaiak porig rombolták a várost, elvesztette régi befolyását és a Burmától távolabb fekvő Bangkok lett az új központ. Rengeteg khmer stílusú épület romjait találhatjuk a díszes buddhista kolostorok között.

Thaiföld, Kambodzsa és Laosz csúcsos templomait vatnak hívják. A szó eredetileg szanszkrit eredetű és iskolát jelent. Valójában a vat egy nagyobb komplexum, mely magába foglalja a buddhista szerzetesek lakhelyét, egy Buddha szobornak otthont adó szentélyt és egy oktatásra kijelölt részt is, így a jelentése közelebb áll a kolostor szóéhoz. Manapság sokkal szabadabban használják a kifejezést; sok lakatlan romot is vatnak hívnak.

Bangkok utcáit járva úton-útfélen akaratlanul is hatalmas templomokba botlik az ember, de a híresebbeket mindenképp érdemes meglátogatni, ha ott jár az ember.

1. Wat Phra Kaew

Bangkok legnagyobb vatja ad otthont az egyik leghíresebb Buddha szobornak, a Smaragd Buddhának. A díszes kolostort 1. Rama király idejében kezdték építeni 1785-ben.

Bangkok központi részén található a turisták Mekkájaként is emlegetett Khao San Road. Minden este ugyanolyan nagy buli van, így a hétköznapok és hétvégék összemosódnak. A környező utcákban a szállás ára 150-200 Baht-nál kezdődik (750-1000 Ft), így kevés pénzből is hosszú ideig lehet itt lenni - annak, aki ezt szereti. Itt mindent meg lehet találni a hamis óráktól, pólóktól, elektronikai termékektől kezdve a drogokon és hamis Oxford Diplomán, sajtós igyzolványon át egészen a nőkig, férfiakig és transzvesztitákig. Ez persze azzal jár, hogy rengeteg balek és rengeteg csaló is megfordul itt. A legbiztonságosabb nem szóbaállni senkivel, mert pár perc alatt lukat beszélnek az ember hasába. Például minden szabó bolt előtt ez a monológ zajlik le kisebb-nagyobb módosításokkal angolul: "Oh, szervusz, kedves barátom! Honnan jössz? Magyarországról? Az biztos jó hely, ha ilyen helyes legények és szép lányok vannak ott. Milyen izmos vagy, szép öltönyt lehetne rá szabni. Gyere be, nézd csak meg a legkíválóbb ázsiai kelmékből válogathatsz, és mivel látom, hogy nincs sok pénzed, ezért külön kedvezményt is adok..."